A MUNKASZOLGÁLAT 333
zetének javítására, no meg abban, hogy bíróság elé állítottak néhány olyan személyt, akik zsidókkal szemben túlontúl elragadtatták magukat. Az 1942. januári bácskai vérengzésben részt vett tisztek ellen bírósági eljárás indult, s ezenkívül vádat emeltek néhány olyan katonatiszt, munkásszázad-parancsnok és keredegény ellen is, akik a vezényletük alá beosztott zsidókkal embertelenül bántak.123 Ez utóbbiak nagy részét azonban vagy felmentették, vagy csak ideiglenesen függesztették fel arra az időre, amíg fellebbezésükről nem döntöttek. Pár hónappal később, miután a németek megszállták az országot, valamennyiüket rehabilitálták.
További átszervezési intézkedések. A Harmadik
Birodalom irányítói egyeden pillanatra sem tévesztették szem elől a velük
szövetségben lévő országok belső fejleményeit, és sanda pillantásokkal nézték a
magyar hatóságok „provokatív" lépéseit. A németek előtt nem maradtak
titokban Kállay szándékai, és tudomást szereztek arról is, hogy „titkos"
tárgyalásokba bocsátkozott a nyugati hatalmakkal. Különösképpen az bosszantotta
őket, hogy a magyar kormány megmakacsolta magát a végleges megoldás kérdésében.
1943 nyarán újabb bosszúság érte őket, amikor Olaszország fordított hátat a
tengelynek, s nagy fejfájást okoztak nekik azok a jelek, amelyekből arra
következtettek, hogy Magyarország is az olaszok példájának követésére készül.
Mindezek alapján arra az elhatározásra jutottak, hogy Magyarország kiugrását
nemcsak hogy meg kell akadályozni, de ki kell kényszeríteni Magyarország
maximális háborús részvételét. Követelték újabb csapatok frontra küldését,
továbbá azt, hogy a Harmadik Birodalom igényeinek kielégítésére a magyarok
növeljék az ipari és mezőgazdasági termelést. A honvédség és a magyar polgári
lakosság szükségleteit szintén ki kellett elégíteni, s ez a kettős, külső és
belső igény hozta magával, hogy felmerült az ország határain belül és azokon
Idvül működő, különböző típusú munkaszolgálatos-egységek kibővítésének és
központosításának gondolata. Ezeknek az egységeknek a szervezeti és igazgatási
központosítását sürgette az a körülmény is, hogy a mozgósítás következtében nem
volt elegendő a szakképzett munkaerő sem az iparban, sem a mezőgazdaságban, s
emiatt nehezen tudták teljesíteni a rájuk kirótt kötelezettségeket. Ipari
üzemek és birtokok egész sora fordult a honvédséghez, és kért segítséget,
igényelt munkaszolgálatosokat. A belső béke érdekében, valamint hogy
kielégíthetőek legyenek a hadsereg és a Harmadik Birodalom növekvő követelései,
a honvédség nagy számban vezényelt munkaszolgálatos-századokat különböző
üzemekbe, amelyek más és más minisztérium fennhatósága alatt működtek.124
Ezek a századok végső fokon továbbra is a honvédség hatáskörébe tartoztak, de
munkájukat az ülető üzem irányította.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham333.pdf
Az egész kötetet lásd: