326 A MUNKASZOLGÁLAT:
míg az éles, hideg szélben meg nem száradtak, s mindezt a szadista keret parancsára.95
A magukat tífuszosnak valló vagy valóban tífuszos munkaszolgálatosokat ezerszám irányították Dorosics kolhozfaluba, amely Kijevtől nyugatra feküdt Zsitomir és Korosztyeny között. Itt egy „kórház" működött, amely egy téglaépület néhány szobájából állt, s a legtöbb beteget nyitott pajtákban helyezték el. A karantén területét drótsövénnyel kerítették körül. Tucatnyi ember halt meg naponta, a tetemeket a közeli istállóban rakták halomba. 1943. április 30-án, a zsidó húsvét utolsó napján a hatóságok úgy határoztak, hogy a járványt véglegesen leküzdik. Az egyik pajtát, benne kb. 800 munkaszolgálatossal, felgyújtották. Élő fáklyákként ugráltak ki a szerencsétlen betegek a lángoló épületből, ekkor a kerede-gények géppuskából tüzet nyitottak rájuk. Tucatnyi sebesültnek sikerült elmenekülnie.96
Amint a dorosicsi rémtett híre eljutott Nagybaczoni Nagy honvédelmi miniszterhez, azonnal kijelölt egy katonai bizottságot, elrendelte a vizsgálatot a tűz keletkezésének és a felelősök személyének megállapítására. A vizsgálat eredményét összegező jelentés szerint senkit sem terhelt felelősség, még csak gondatíanság sem történt, a „tüzet az okozta, hogy a zsidók közül néhányan dohányoztak". Arról egyeden szó sem esett a jelentésben, hogy ki rendelte el a beteg munkaszolgálatosok összezsúfolását és ilyen leheteden körülmények teremtését. De nem történt említés arról a vérfürdőről sem, amelyet a pajtát körülvevő keretlegények rendeztek.97
Nagybaczoni Nagy Vilmos minisztersége
A sors iróniája, hogy a munkaszolgálatosok Ukrajnában akkor szenvedtek a legtöbbet, amikor Nagy Vilmos vezérezredes állt a honvédelmi minisztérium élén. Pedig Nagy jó szándékú ember volt, aki mindent megtett, ami hatalmában állt, hogy a munkaszolgálatosok helyzetén javítson. A miniszteri esküt 1942. szeptember 24-én tette le, és 1943. június 12-ig maradt hivatalban. A szenvedélyes németbarát Barthát nemcsak azért menesztették, mert mindent megtett, hogy Magyarország minél aktívabban vegye ki részét a háborúból, hanem azért is, mert növekvő mértékben bonyolódott bele a belpolitikába, és főleg mert eltűrte, hogy oly botrányos módon bánjanak a munkaszolgálatosokkal.
Amikor Nagy hivatalba lépett, azonnal észlelte, hogy a
minisztériumban vad antiszemita légkör uralkodik. A minisztériumi
osztályvezetők és helyetteseik lehetőleg szabotálták, de legalábbis
kijátszották utasításait, amelyekkel a munkaszolgálatosok helyzetén próbált
könnyíteni. Zsidóéi
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham326.pdf
Az egész kötetet lásd: