A MUNKASZOLGÁLAT 325
sem halott embert vissza. Még megérjük, hogy hősök lesznek belőlük akkor, amikor a mi gyalogságunk mindig megszalad.
A sokszor hőskölteménybe illő visszavonulás alatt a hátráló, menekülő csapatok fosztogatták és öldösték a kiszolgáltatott munkaszolgálatosokat, s közben egymással is szüntelenül marakodtak. A németek gyakran a demoralizált magyarokon töltötték ki haragjukat, rajtuk bosszulták meg a vereséget, s már csak azért is őket zaklatták, mert a magyarok számlájára írták a szovjetek doni áttörését. A SIPO- és az SD-alakulatok, de alkalmilag Wehrmacht-katonák is valami egészen kivételes kíméletlenséggel, őrjöngő dühvel vetették rá magukat a zsidókra, s ezzel csak még inkább maguk ellen hangolták a józan és tisztességes magyarokat, mert voltak ilyenek is a tisztikarban csakúgy, mint az egyszerű sorállományban.91 Jány Gusztáv vezérezredes amikor értesült azokról a kegyetlenkedésekről, amelyeket egyes német egységek92 elkövettek, kötelességének érezte, hogy a második német hadsereg parancsnokánál tiltakozzék. Tiltakozó átiratában egyebek között ez állt:
a zsidók a magyar hadseregben munkásszázadokba vannak szervezve, és ezen beosztásukban fontos munkákat (pl. útkarbantartás, erődítés stb.) végeznek. E munkásalakulatok működésének lehetetlenné tétele a magyar hadseregen kívül álló közegek részéről nem engedhető meg.93
Alacsonyabb rangú magyarok, akik szemtanúi voltak a zsidókkal szemben elkövetett kegyetlenkedéseknek, budapesti feletteseiknek tettek jelentést észleleteikről. Mások szóban számoltak be, amikor sebesültként Magyarországra kerültek kórházba. Ezek a jelentések éppúgy csak olajat öntöttek a németek dühének tüzére, miként Nagy honvédelmi miniszternek az a rendelkezése is, hogy a tisztek és altisztek bánjanak tisztességesen és emberhez méltóan a zsidó munkaszolgálatosokkal.94
A visszavonuló németek és magyarok súrlódásai,
összetűzései az ukrajnai zsidó munkaszolgálatosok helyzetét alig vagy
egyáltalán nem befolyásolták, már csak azért sem, mert a honvédelmi miniszter
imént idézett rendelkezése el sem jutott e távoli vidékre. A központi hatóságok
mérhetetlenül messze voltak Ukrajnától, és így mindazok, akiket gyűlölet töltött
el a zsidókkal szemben, zavartalanul gyötörhették a munkaszolgálatosokat.
Sokukat már legyengített az éhezés, a zord hideg, agyonmartak a tetvek, alig
volt jártányi erejük, a legkülönbözőbb betegségek kínozták, különösen a tífusz
döntötte le a szerencsétieneket a lábukról. Kórház nem volt, gyógyszer szintén
nem, pusztultak, akár a legyek, s az útszéli árok lett a sírgödrük. Nem volt
ritka eset, hogy tífuszos és egészséges munkaszolgálatosokat tizenöt percig
futtattak, aztán bezavarták őket a jeges vizű folyóba „fürdeni", s amikor
kijöhettek a vízből, ott kellett állniok a parton,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham325.pdf
Az egész kötetet lásd: