A MUNKASZOLGÁLAT 323
tett az előkészületben lévő invázió számára. Közülük május 25. és június 6. között összesen 123 munkaszolgálatos állt át a szovjetekhez. Az illetékes magyar hatóságok a tömeges átszökést azzal magyarázták, hogy a munkaszolgálatosoknak iszonyúan megerőltető fizikai munkát kellett vé-gezniök, miközben lépten-nyomon szörnyű megaláztatásoknak voltak kitéve, s ráadásul még az a gondolat is szüntelenül gyötörte őket, hogy ha előbb-utóbb le is szerelnek, a harmadik zsidótörvény következtében nem lesz megélhetésük.83 Miután Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, a munkaszolgálatosok kezdtek átszökdösni a partizánokhoz, hogy soraikban vegyék föl a harcot a közös ellenség ellen. A partizánok jó hasznát vették magyartudásuknak, könnyebben tudták csapdába csalni a magyar katonai egységeket.84 Bizonyos esetekben azonban a menekülésnek ez az útja balul végződött, mert egyik-másik partizáncsapat, főleg a Bandera parancsnokságát elismerő ukrán egységek a németek ellen harcoltak ugyan, de szemben álltak a Szovjetunióval is, és a zsidókban is ellenséget láttak.
1943. január 12-én Voronyezs közelében Uriv hídfőállásnál, amelyet a magyarok tartottak, a szovjetek áttörtek, s ezzel kezdetét vette mind a második magyar hadsereg, mind a zsidó munkaszolgálatos-századok végpusztulása.85 Magyar részről iszonyatosak voltak a veszteségek. Nagy-baczoni Nagy Vilmos állítása szerint a fronton harcoló 200 000 emberből mindössze 60-70 000 menekült meg, és a félszázezernyi munkaszolgálatos közül alig 6-7000 tért haza Magyarországra.86 Akik nem estek el, azok a Vörös Hadsereg fogságába kerültek, és fogolytáborokban kötöttek ki. A túlélőket újraszervezték, és tavasszal friss harci csapatokkal és munkaszolgálatosokkal töltötték föl őket.87
A Magyar Honvédelmi Minisztérium adatainak felhasználásával Ma-cartney táblázatos kimutatást készített a magyar sorkatonák és munkaszolgálatosok 1941 . június 27. és 1943. december 31. közötti veszteségeiről. Kimutatásának adatait a 10.3. táblázat tartalmazza.
Joggal feltételezhető, hogy a honvédelmi minisztérium, a
hivatalos szervek szokása szerint, veszteséglistáit a tényleges veszteségeket
minimalizálva állította össze. Kisebbnek igyekeztek feltüntetni a harcok
áldozatainak számát a valóságosnál, nehogy a közvéleményt túlságosan feldúlják.
Mi csak a hivatalos adatokat ismerjük, és így nincs mód arra, hogy
megállapítsuk, pontosan mekkora veszteségeket is szenvedett a magyar hadsereg,
és mekkora volt a kisegítő alakulatok áldozata. A voronyezsi összeomlást olyan
zűrzavar követte, melynek következtében sok század egyszerűen felbomlott. Ezrek
és ezrek estek el a Don-kanyarban, és további tízezreket ejtett fogságba a
diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg. Jó néhány munkaszolgálatos-század
parancsnoki kara kereket oldott, em-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham323.pdf
Az egész kötetet lásd: