322 A MUNKASZOLGÁLAT:
Ezekre a rémségekre a zsidó munkaszolgálatosok különféleképpen reagáltak. Sokan a végsőkig tartották magukat, óriási önfegyelemmel próbálták megőrizni lelki egyensúlyukat és fizikai erejüket, és óvták magukat, nehogy valamilyen konfliktusba keveredjenek. Az életösztön működött bennük, és ez az eltökéltség erőt adott nekik a szörnyűségek elviselésére. Túl akarták élni a dolgot, haza akartak jutni, visszatérni szeretteik meghitt körébe. Némán tűrtek, és szenvedéseiket, bánatukat megosztották társaikkal. Egyesek abban kerestek vigasztalást, hogy az egek urához fordultak, imádkoztak.
Voltak századok, amelyekhez legalább ideiglenesen ún. tábori rabbikat osztottak be. A keleti frontra küldött munkásszázadok rabbikkal való ellátását Nagy Vilmos honvédelmi miniszter kezdeményezte 1943. március 30-án kiadott utasításában.80 Május 22-én Ruszkiczay-Rüdiger tábornok a miniszter nevében arról tájékoztatta a kilenc katonai körzet parancsnokságát, hogy 50 tábori rabbi kiképzését tervezik. 1943. július 1. és 14. között, amolyan gyorstalpaló tanfolyamon kívánták kiképezni őket a budapesti Ferenc József laktanyában.81 A körzetparancsnokságok nem mutattak túlzott lelkesedést. A Kolozsvár székhelyű kilencedik körzetparancsnokság például ellenezte a tervet, kifejtve, hogy a rabbik csupán a zsidó faji öntudatot gerjesztenék, és pozíciójukkal visszaélve, rémhíreket költenének és terjesztenének a magyarok kárára. A terv elvetését indítványozták, és felvetették, hogy a várható káros hatást úgy lehetne legjobban elkerülni, ha a közönséges munkaszolgálatosokként már behívott rabbikat saját századaikból egy különleges egységbe tömörítenék, ahol rajtuk kívül mások nem szolgálnának.82
Nem világos, hogy az ötven, Budapesten kiképzett rabbi közül végül is hányat küldtek ki a harctérre. Akiket kiküldtek, azok eredményessége és tekintélye főleg a zászlóalj- vagy századparancsnokok hozzáállásától függött, legalábbis Nagy Vilmos viszonylag kurta minisztersége alatt.
A maroknyi rabbi erőfeszítéseitől függedenül sok munkaszolgálatos szellemi és lelki állapota úgy romlott, ahogy egyre tovább tartott a háború és a temérdek szenvedés. Különösen azok sínylették meg sorsukat, akik közép- vagy felső középosztályi hátterüknél fogva nem szokhattak hozzá a viszontagságok elviseléséhez. Sokan közülük fokozatosan demorafeá-lódtak, az éhezés hatására mindenüket, olykor még ruházatukat, lábbelijüket is eladták, és végül elpusztultak.
Voltak azonban olyan munkaszolgálatosok is, akik nem
tűrték az arcpirító igazságtalanságokat, és szembeszálltak velük. 1941
május-júniusában, mielőtt Magyarország háborúba bocsátkozott volna, viszonylag
nagy számban szöktek át a Szovjetunióba. A Kőrösmező környékén és a szovjet
határ mentén állomásozó hat munkaszolgálatos-század utakat épí
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham322.pdf
Az egész kötetet lásd: