A MUNKASZOLGÁLAT 321
bántalmazták őket, szűkös fejadagjukat megdézsmálták vagy egyszerűen ellopták. Gyakran kényszerítették őket arra, hogy a szabad ég alatt háljanak. Egyesek, például Kaucsky György tartalékos hadnagy, az első pillanattól úgy bántak velük, hogy még mutatóba se maradjon életben senki az egész századból. 1942. október 1-jéig az ő parancsnoksága alá helyezett munkaszolgálatosok közül 96 személyt agyonlőttek, s több mint 30-at Kaucsky saját kezűleg gyilkolt le.76 Mások azzal szórakoztak, hogy „ötórai teát" adtak a zsidóknak vagy egy akkoriban játszott népszerű magyar film címét parafrazeálva „tóparti látomássá" kellett lenniök. Az előbbi azt jelentette, hogy a keret szállásán agyba-főbe verték őket, az utóbbi azt, hogy bezavarták őket a közeli mocsárba. Gyakori eset volt, hogy fel kellett mászniok a jeges fákra, kukorékolni, mint a kakasnak, és közben azt kiáltozni, hogy „Koszos zsidó vagyok!" Akadtak keretlegények, akik télidőben addig locsolták vízzel a munkaszolgálatost, amíg „jégszoborrá" nem dermedt, vagy a háta mögött gúzsba kötött kezénél fogva fára akasztották. Rendszeresen mulattak efféle kegyetlen tréfákon a keret tagjai, amikor a munkaszolgálatosok napi munkájuk végeztével bevánszorogtak a körletbe.77
A munkakörülmények csaknem elviselhetetlenek voltak. A munkaszolgálatosoknak silány volt a felszerelésük, rongyokban jártak és éheztek. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter olyan jelentést kapott, hogy egyes munkásszázadok zsidó munkaszolgálatosait farkasordító hideg télidőben nyári ruhában vagy rongyokba burkolva vonultatják egyik helyről a másikra dolgozni, sokuknak a rongyok alól kilátszik a mezítelen testük. Napi élelmük olyan löttyből állt, amiben csak itt-ott úszkált egy-egy csont vagy valami zöldségféle. Tésztakészítmények pedig nem voltak engedélyezve számukra.78
Ezeket a csontvázszerű, betegség gyötörte munkaszolgálatosokat nemcsak saját keretlegényeik kínozták, de azok a magyar és német katonák is ütötték-verték, akik mellett dolgozniuk kellett. Ebből a szemszögből különösen kíméletlenek voltak azok az alakulatok, melyeknek soraiban sok magyarul beszélő népi német szolgált, zömmel dunántúli, bácskai és bánáti svábok, akik ádázul gyűlölték a zsidókat.
A háború után Szombathelyi a fejére olvasott vádakkal szemben védekezve, írásbeli vallomásában ekként összegezte a zsidókkal szemben a hadseregben alkalmazott bánásmódot
A zsidókérdés a hadseregre katasztrofális kihatással
volt. Rettenetes korrumpáló hatása volt. Minden érték átértékelődött. Akegyeüenségből hazaszeretet lett, az atrocitásokból
hősiesség, a korrupcióból erény,s ilyen
körülmények között jól gondolkozó emberek nem tudtuk megérteni az eseményeket. A fegyelem kétféle lett. Egy a zsidókkal szemben, ahol
minden szabad volt...
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham321.pdf
Az egész kötetet lásd: