A MUNKASZOLGÁLAT 317
végzett vasútépítő és -karbantartó munkálatokat. A század többnyire értelmiségiekből, diplomásokból: ügyvédekből, gyárosokból állt, s nemcsak az volt félő, hogy „szemmel tartják" a határ menti forgalmat, de az is, hogy mivel közös vendéglőbe jártak, kapcsolatba kerülhetnek a Hegyeshalomban állomásozó német katonákkal és polgári személyekkel.70
Abból is súrlódások, ellentétek támadtak, hogy 1943. január-februárban a voronyezsi és sztálingrádi katonai vereség utáni visszavonulás során egyes német katonai, rendőri és biztonsági alakulatok vagy saját számlájukra, vagy szélsőjobboldali magyarokkal közösen, szörnyű kegyetlenkedésekkel tombolták ki magukat a csontig lesoványodott zsidó munkaszolgálatosokon.
A munkaszolgálatosok munkája és szenvedései
A munkaszolgálatos-századok Ukrajnában azt a munkát végezték, amit a magyar és a német katonai hatóságok számukra kijelöltek.71 Utak, vasutak építésére, karbantartására használták őket, havat takaríttattak ve-lük, lőszert, élelmet és más anyagokat raktak ki és be, a hadviseléssel összefüggő műszaki munkálatokat végezték, drótakadályt állítottak, tankcsapdát ástak, bunkerokat emeltek, géppuskafészkeket készítettek, és aknaszedést végeztek a harcmezőn (lásd a 10.9. képet). Az erődítési munkálatok különösen télidőben tették próbára az emberek fizikumát, amikor a megfagyott földbe á csontig lesoványodott, legyengült emberi roncsok jószerivel bele se tudták vágni a lapátot vagy rohamásót. A terepet sokszor úgy aknádanították, hogy az embereket csapatostul hajtották az aknamezőre. Az aknák felszedése közben rengeteg volt a halott és súlyos sebesült. Nekik kellett kihúzniuk a trén szekereit az esőtől feláztatott utakon a kátyúból, s bizony gyakran okét fogták be a kimerültségtől összerogyott, a túlhajszoltság következtében kidőlt és elhullott lovak helyett. Voltak szadista parancsnokok, akik csak azért vonatták velük a súlyosan megrakott kocsikat, hogy „az állatok erejét megkíméljék".
Ukrajnában a zsidó munkaszolgálatosok rendkívül rossz
körülmények között éltek és dolgoztak, egyrészt mert a századparancsnokok és a
keretlegények között rengeteg volt az antiszemita és kegyetlenkedésre hajlamos
alak, másrészt mert az SS és a tábori csendőrség alakulatai a közelükben
tomboltak. S itt nem csupán arról volt szó, hogy a századparancsnokok és a
keretlegények gyűlölték a zsidókat, de arról is, hogy közvetlen feletteseiktől,
a hátországból csakúgy, mint a frontvonalban, olyan utasításokat, olyan
parancsokat kaptak, amelyek a kormány hivatalos irányelveivel ellentétben
álltak.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham317.pdf
Az egész kötetet lásd: