316 A MUNKASZOLGÁLAT:
akik felemelték a szavukat a zsidók és a lengyel vagy ukrán helyi lakosság védelmében. Ebből azután súrlódások támadtak a német és magyar katonai és politikai hatóságok között.
A magyarok tevékenysége Kelet-Galíciában különösen bosszantotta a németeket. Német hivatalos személyek jelentéseiből tudjuk, hogy a magyarok nem egyszerűen csak zsidókat vettek pártfogásukba, de a helyi lengyel és ukrán lakosságot is arra ösztökélték, hogy tegyék szóvá területi követeléseiket. Kloetzel, a német külügyminisztérium krakkói megbízottja 1943. november 23-án hosszú jelentést küldött feletteseinek. Valósággal tajtékzott, amiért a Sztanyiszlav környékén állomásozó munkaszolgála-tos-századok tagjai magyar egyenruhát hordtak. Nem fogadta el azt az érvet, hogy azért kaptak egyenruhát, mert a polgári ruházat a kemény munkában elrongyolódott, és elutasította azt a magyarázatot is, hogy a munkaszolgálatosokat kizárólag leselejtezett uniformisokba öltöztették. A zsidók magatartásának jellemzéseképpen idézte egyikük állítólagos kijelentését, amelyet egy német rendőr előtt tett. Az illető állítólag jiddis tájszólásban azt mondta: „Őrmester, zsidó fatyok, de semmit sem tehetsz felem, mert én matyar katona fatyok." Kloetzel szerint ahogy fogyatkoznak a munkásszázadok, úgy lesznek többen a partizánok Galíciában. Végül, de nem utolsósorban arról panaszkodott, hogy magyar tisztek túlzott kíváncsiságot mutatnak a zsidókérdés megoldása iránt és előszeretettel fényképezik le a zsidó tömegsírokat Sztanyiszlav környékén.68
Más forrásokból is tudunk arról, hogy a zsidó munkaszolgálatosok miatt súrlódások támadtak a németek és magyarok között. Német részről hevesen ellenezték, hogy zsidók legyenek a honvédség kötelékében és hogy munkaszolgálatos-századokat állomásoztassanak a Német Birodalom határainak közelében. A németek szentül meg voltak győződve arról, hogy a magyarok eltűrik nagyszámú zsidó szolgálattételét a hadseregben, s úgy vélték, hogy ezek a zsidók nagyon rossz hatással vannak a közelben tartózkodó Wehrmacht-egységek legénységére. Valójában persze nem ez volt a helyzet, a hadseregben csak korlátozott számban szolgáltak zsidók vagy zsidó származású műszakiak, s akik szolgáltak, azok a hatályos törvények értelmében nem minősültek zsidóknak, vagy ha mégis, csak azért tűrték meg őket, mert a hadsereg szempontjából nélkülözhetetien műszaki képzettséggel rendelkeztek.69
A németek egyrészt féltek, hogy a zsidók „bomlasztó"
hatást fejtenek ki a Wehrmachtra Ukrajnában, másrészt idegesítette őket, hogy
munka-szolgálatos-századok állomásoztak Hegyeshalom környékén, Magyarország
északnyugati részén, a Harmadik Birodalom határának tőszomszédságában. Rolf
Günthert, Eichmann helyettesét Berlinben például különösen az hozta ki a sodrából,
hogy egy munkaszolgálatos-század ott
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham316.pdf
Az egész kötetet lásd: