A MUNKASZOLGÁLAT 311
mert a vezérkar tudta, hogy bizonyos német alakulatok szintén sárga karszalagot viselnek meghatározott tábori feladatok végzésekor. A vezérkar nem akarta feldühíteni, sem pedig megzavarni a németeket, ezért azt indítványozta, hogy ne sárga karszalagot öltessenek a munkaszolgálatosokkal, hanem fehéret, benne sárga Dávid-csillaggal. A KMOF hozzáfűzte, hogy a karszalag állandó viselését tegyék kötelezővé, s hogy le ne essen, varrassák föl a kabát ujjára. Végül mégis a sárga karszalag mellett döntöttek, mert már megrendelték és a németekkel is tisztázták az ügyet: ha a munkaszolgálatosokat kivetkőztetik a mundérból és polgári ruhában kell járniok, akkor nem lehet őket senkivel összetéveszteni.
A zsidó származású keresztényeket, vagyis azokat a kikeresztelkedet-teket, akik a hatályos törvények szerint zsidónak minősültek, keresztény munkaszolgálatos-századokba osztották be, s fehér karszalag viselésére kötelezték.50
A zsidó munkaszolgálatosokat már messziről föl lehetett ismerni a ka-bátujjukon virító sárga karszalagról, s így könnyű prédáivá váltak a magyar és német antiszemitáknak. Munkaszolgálatos-alakulatok tartózkodtak az ország határain belül és a hadszíntéren, a front mentén. Jó néhányat Észak-Erdélybe vezényeltek, a román határ közelébe, ahol utakat építettek, erődítési munkálatokat végeztek. A legszörnyűbb kegyetlenkedéseknek azok voltak kitéve, akik Ukrajnába és a szerbiai Borba kerültek.
Zsidó munkaszolgálatosok Ukrajnában
A honvédelmi miniszter és a vezérkar eredetileg arra
számított, hogy a hadjárat a Szovjetunió ellen hat-nyolc hét alatt a németek és
szövetségeseik teljes győzelmével ér véget. 1941 szeptemberére azonban a
magyarok is felismerték, hogy a háború elhúzódik és nagyon költséges lesz. A
kormány tehát a vezérkar nagy megdöbbenésére megpróbálta korlátok közé
szorítani Magyarország részvételét, hogy amennyire csak lehet, megóvja a
haderőt és az ország anyagi forrásait, és így a háborút követő rendezés idejére
az ország kedvező helyzetben legyen. A németek viszont másmilyen tervet
dédelgettek. A magyarokat ekkor még mindig lenyűgözte a nácik katonai
eredményessége, és változatlanul az foglalkoztatta őket, hogyan tudnák revíziós
törekvéseiket valóra váltani. így aztán a németeknek nem esett túlságosan
nehezükre meggyőzni őket, hogy fegyverkezzenek föl és vessék be a második
magyar hadsereget a Szovjetunió ellen.51 Ez a döntés a hadköteles
korú zsidókra is kihatott, hiszen a vezérkar már előzőleg olyan határozatot
hozott, hogy mozgósítás esetén abe-hívandók 10%-a zsidó legyen.52 A
honvédelmi miniszter ezt 1942. március 17-én utasításba adta (15 802. sz.
utasítás), és azzal egészítette ki,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham311.pdf
Az egész kötetet lásd: