310 A MUNKASZOLGÁLAT:

1942 őszéig a munkaszolgálatosok ruházatával még nem is volt különösebb probléma. Körülbelül erre az időre azonban elvásott, elrongyolódott az Ukrajnába, majd valamivel később a jugoszláviai Borba vezényelt munkaszolgálatosok ruházata, tönkrement a nehéz fizikai munkában és a hosszú menetelésekben. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nagyon sok alakulat különösen embertelen tisztek parancsnoksága alatt állt, és az őrszemélyzet tagjai között is nagy számban voltak szadisták, akik a megerőltető munka után rendszeresen fegyelmezőgyakorlatokat végeztettek a munkaszolgálatosokkal, békaugratták, bukfenceztették, vízbe zavarták őket. Gyakran előfordult, hogy megvonták tőlük az élelmezési fejadagjukat, amely amúgy is igen szegényes volt, kiváltképpen a velük végeztetett megerőltető fizikai munka mellett. Sokan kénytelenek voltak egyik-másik ruhadarabjukat szerencsésebb társaiknak eladni, vagya helyi lakosság körében némi ennivalóért elcserélni. Mások féltve őrzött utolsó értéktárgyaikat bocsátották áruba, hogy legyen miből pótlólagos táplálékot szerezni. A munkaszolgálatosoktól ellopott fejadagot a keret gyakran jómódú zsidóknak adta el „bón" fejében. Vagyis az illető kötelezvényt írt alá, amelyet azután a tisztek vagy az őrszemélyzet tagjai „beváltottak" az illető családjánál, ha Ukrajnából hazautaztak szabadságra. Voltaképpen váltságdíj volt ez, amivel a csontig lesoványodott és teljesen lerongyolódott szerencsétlenek próbáltak nyomorúságos sorsukon legalább ideig-óráig könnyíteni. A zsidó segélyszervezetek minden erőfeszítése ellenére 1943-44 telén a szörnyű körülmények között rengeteg munkaszolgálatos pusztult el Ukrajnában.

A sárga karszalag. 1942 tavaszáig nem volt általánosan kötelező a zsidók számára a sárga karszalag viselése. Hogy kellett-e hordani vagy sem, az attól függött, milyen ember volt az alakulat parancsnoka. A háború kezdeti időszakában az Ukrajnába vezényelt munkaszolgálatosok jó része leszedte zakója ujjáról a sárga karszalagot. Egyes alakulatoknál a zsidó munkaszolgálatosok a nemzeti kisebbségek tagjaihoz hasonlóan nemzetiszínű karszalagot varrtak föl. Akadtak egységek, ahol 1941 májusától -törvényellenesen - kötelezővé tették a sárga karszalag viselését, hogy a hadsereg és a polgári élet antiszemitáinak kedvezzenek.48

A karszalagviselést akkor szabályozták, amikor Szombathelyi Ferenc vezérezredes, vezérkari főnök49 visszatért a fronton tett szemleútjáról. Azt tapasztalta, hogy sokfelé egyenruhában dolgoznak a zsidók, és alig lehet megkülönböztetni őket a katonáktól. Sürgette a honvédelmi minisztert (1941. december 18.), hogy rendelje el a zsidó munkaszolgálatosok számára egy „széles karszalag hordozását, amelyről messziről fel lehet őket ismerni". A karszalag színét nem határozták meg, annál is kevésbé,

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham310.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/