306 A MUNKASZOLGÁLAT:
senek, mint a sorállományba besorozottak. Csak azokat nem hívták be, akik a hatályos törvények értelmében mentességet élveztek.42
A zsidó tiszteket megfosztották rangjuktól,43 és ettől kezdve gyakorlatilag mindenkinek, akit a szolgálatra alkalmasnak minősítettek, kisegítő szolgálatot, azaz munkaszolgálatot kellett teljesítenie.44 A tiszti „emléklapokat" vissza kellett adniuk, és az új okmány, amelyet helyette kaptak, már nem tüntette föl korábbi rangjukat. Ezekre az igazolványokra, csakúgy, mint a katonai nyilvántartó könyvbe, az illetők neve mellé német mintára nyomtatott Zs betűt bélyegeztek, annak jelzésére, hogy az illető zsidó. Mint érdekességet említjük meg azonban, hogy a zsidókkal szemben foganatosított törvényes és adminisztratív intézkedések ellenére 1942 májusában még mindig 129 zsidó tiszt teljesített tényleges katonai szolgálatot. A hatályos törvények értelmében zsidónak minősültek, és zömmel a hadosztály-parancsnokságokon szolgáltak.45
A munkaszolgálat a háború idején
Amikor ezt az utasítást kibocsátották, Magyarország már két hónapja háborúban állt a Szovjetunióval. Az ellenségeskedések első néhány hónapja során a tábori munkaszolgálatos-századok jó része olyan utakat és hidakat épített, amelyek az anyaország és Ukrajna magyarok által megszállt területei között biztosították az összeköttetést. Leginkább a Kárpátokat átszelő hágókban dolgoztak.
A háború idején a zsidó munkaszolgálatosok helyzete folyamatosan romlott. A tisztek és tisztesek, valamint a tábori munkaszolgálatos-századok mellé rendelt őrszemélyzet tagjai között sok volt az antiszemita, aki kegyedenül bánt beosztottjaival, de ettől fuggedenül is általában romlott a bánásmód a zsidó munkaszolgálatosokkal szemben. Elvették tőlük a katonaruhát, kötelezővé tették a sárga vagy fehér karszalag viselését, és ezzel kiszolgáltatták őket a legkülönbözőbb „kitolásoknak".
Egyenruha és ruházat. Engedélyezték, hogy a zsidó
munkaszolgálatosok katonai egyenruhában járjanak, csak rangjelzést és
sapkarózsát nem viselhettek. A munkaszolgálat első évében gyakorlatilag csaknem
valamennyi munkaszolgálatos katonaruhát hordott, még azok is, akiket a háború
kitörése után, 1941 júniusától kezdve vezényeltek Ukrajnába. Ekkor is, sőt végig
a háború alatt, ugyanolyan szabvány katonai okmányokkal és személyi
igazolványokkal voltak ellátva, akár a rendes sorkatonák, nekik is volt
zsoldkönyvük, és nyakukban is lógott az ún. dögcédula (lásd a 10.5. és 10.6.
képet). A tiszteletadás jelei a munkaszolgálatosoknál ugyanazok voltak, mint a
fegyveres szolgálatot teljesítő alakulatoknál, a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham306.pdf
Az egész kötetet lásd: