A MUNKASZOLGÁLAT 305
vagy háborús veszély idejére rendkívüli hatalommal ruházta föl a kormányt. 1941. elején rendelettervezetet készített a zsidó hivatásos tisztek helyzetének tisztázása végett. További cél volt, hogy jogi alapot teremtsenek ahhoz, hogy a katonaköteles korú és nem hivatásos állományú zsidók katonai kötelezettségüket kizárólag kisegítő alakulatokban teljesítsék, rang nélkül és fegyvertelenül. A tervezet megszerkesztői a második zsidótörvénynek azt a pontját vették alapul, amely meghatározta, hogy ki tekintendő zsidónak.
A tervezetet a minisztertanács az igazságügyi minisztérium jóváhagyásának birtokában elfogadta, és április 16-án Bárdossy László ellenjegyzésével mint a minisztertanács 2870/1941. M. E. sz. rendelete jelent meg.39
A zsidó közösség vezetői azonnal felismerték, hogy ez a rövid rendelet milyen súlyos következményekkel terhes, s Bárdossyhoz és a kormányhoz fordultak, hogy ne léptessék életbe. Április 23-i beadványukban azzal érveltek, hogy a rendelet megfosztja a zsidókat ama joguktól, hogy fegyverrel a kézben harcoljanak, sőt ezen túlmenően becsületükben sérti mindazokat, akik katonai pályafutásuk során bármiféle rangra emelkedtek. Emlékeztették a kormány tagjait, hogy 20 000 zsidó harcolt becsülettel a függetlenségért 1848-49-ben, és 10 000 zsidó halt hősi halált a hazáért az első világháborúban. Magas méltóságok és magas rangú katonatisztek tanúvallomásait csatolták a beadványhoz, amelyek mind egybehangzóan igazolták, milyen példás magatartást tanúsítottak zsidók az első világháború idején.40 Tán fölösleges is mondani, hogy ezekben az antiszemitizmustól megmérgezett időkben a beadvány annyit ért, mint a falra hányt borsó.
Az ország örömmámorban úszott a Jugoszlávia fölött aratott katonai diadal, Bácska és Báranya visszaszerzése miatt . A németek iránt érzett hálát Sokan úgy akarták leróni, hogy a Harmadik Birodalom példájának követését és további zsidóellenes intézkedések meghozatalát sürgették. S ahogy múlt az idő, úgy lettek ezek az elemek egyre hangosabbak és egyre követelődzőbbek. A zsidó vezetők beadványának kézhezvétele után tartotta a miniszterelnök szűzbeszédét a parlamentben; Bárdossy újabb, az addigiaknál is radikálisabb zsidóellenes programot körvonalazott. Nem sokkal később megindult a hajsza a „hontalan" zsidók ellen, ami deportálásukkal és elpusztításukkal végződött (lásd a 6. fejezetet).
A zsidó vezetőknek a rendelet következményeit illető rossz
előérzete nem bizonyult alaptalannak. A honvédelmi minisztérium augusztus 19-én
utasítást adott (27 300. eln. 8-1941. sz. alatt) a rendelet végrehajtásáról. Az
utasítás minden részletre kiterjedően szabályozta a kisegítő szolgálat
rendszerét, amely minden hadköteles korú zsidóra vonatkozott.4'1
Akiket kisegítő szolgálatra hívtak be, éppúgy két évet kellett hogy
letölt-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham305.pdf
Az egész kötetet lásd: