A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA 3
A törvény előtti egyenlőséget a magyarországi zsidóság legelőször 1849-ben kapta meg, Kossuth Lajos forradalmi kormányzatának utolsó heteiben. A liberális korszak 1867. december 22-én nyüt meg a zsidók számára, a XVII. tc. jóvoltából, amely egyebek között kimondta:2
Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.
Ezt követően a zsidók jogot nyertek arra, hogy hitfelekezetük tagjaira kötelező egyházi adót vethessenek ki, továbbá hogy vallási, nevelési, egészségügyi és jóléti célú szervezeteket alapítsanak, illetve működtessenek. 1895. október l-jén a XLH. tc.-ben az állam bevett felekezetnek ismerte el a zsidó hitfelékezetet, és a többi bevett valláshoz hasonlóan most már neki is a többi, keresztény egyházzal egyenlő státust biztosított.
Egyenjogúsításuk nyomán a magyarországi zsidók éltek is a
számukra már 1849-ben nyílott új lehetőségekkel, és tevőleges részt vállaltak
annak a Magyarországnak a modernizálásában, amelyet ugyan a liberalizmus
nevében vezettek, de amely jobbára prekapitalista jelleget viselt, és csak a
predemokráciáig jutott el. A történelmi tendencia ugyan félreérthetetlenül a további
liberalizálás felé mutatott, a tömegek éber figyelemmel kísérték politikai és
szociális körülményeik alakulását, de a közvetlen politikai uralmat egy főleg
nagybirtokosokból álló, szorosan összefonódott kaszt gyakorolta.3 E
feudális, aránylag kisszámú családból összetevődő kaszt óriási gazdagságán
kívül annak a hagyományos vezető pozíciónak köszönhette hatalmát, amelyet az
ország politikai és kormányzati életében betöltött.4 Az
arisztokratáknak nemcsak hatalmas földbirtokaik voltak, hanem - a magyar társadalomban
élvezett kiváltságos helyzetüket busásan kihasználva - megszerezték az ipar és
a bankélet kulcspozícióit is. Az uralkodó arisztokrácia nemcsak azért tarthatta
fenn hatalmát, mert a választójog szűk volt és nyíltak voltak a szavazások,
hanem azért is, mert ellenőrzése alatt tartotta a kormányzást, illetve az
államigazgatási kinevezéseket.5 Magyarország „liberális"
rendszere tehát elutasította a Nyugat egykorú liberalizmusának eszméit és
reményeit, amelyek az általános választójogban látták a legtöbb, ha ugyan nem
valamennyi társadalmi probléma nyitját. Nehogy a választójog kibővülése teret
engedjen az elnyomott, föld nélküli parasztság, a munkásság és különösen a
belhonos nemzetiségek önállósulási törekvéseinek, az arisztokrata-dzsentri
rezsim a minimumra szorította le a választójogot szigorú vagyoni és
iskolázottsági kritériumokat alkalmazva, illetve hatékony adminisztratív és
rendfenntartó intézkedéseket foganatosított a választási időszakokban és azokon
kívül is. A politikai jogok gyakorlásának szabad
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham3.pdf
Az egész kötetet lásd: