298 A MUNKASZOLGÁLAT:

csak olyan helyekre lehet beosztani, ahol nem keltik annak látszatát, mintha a veszteségek alól ki akarnák magukat vonni.²²

A minisztériumban sokan rokonszenveztek ezekkel a javaslatokkal, mégsem valósultak meg. Az adott időpontban Magyarország fő gondja az volt, hogy az erdélyi kérdés miatt nem kerülnek-e nyílt konfliktusba Romániával. A zsidók között sok volt az orvos, az állatorvos, a gyógyszerész, a mérnök, sokuk rendelkezett gépjármű-vezetői jogosítvánnyal, s ezekre az emberekre égető szükség volt a hadseregben. A vezérkar április 15-én arról panaszkodott, hogy sok katonai és munkaszolgálatos-alakula-tot nem tudnak elirányítani, mert nincs vagy kevés a fentebb felsorolt szakember. Április 12-én és július 9-én pontosan ennek a témának a megbeszélésére értekezletet tartottak a honvédelmi minisztériumban. Az utóbbin az a határozat született, hogy a zsidó szakembereknek polgári foglalkozásuknak megfelelő beosztást kell adni a hadseregben, de vezető tisztségbe nem kerülhetnek, parancsnokok nem lehetnek. A zsidó sofőrök mint segéd-gépkocsivezetők kerüljenek járműre, és segítsenek a vezetőnek. Mindazokat a zsidókat, akikre a fegyveres erőknél nem volt szükség vagy akiket alkalmatlannak találtak arra, hogy ott szolgáljanak, különleges munkásszázadokba²³ hívták be. Ezek kizárólag zsidókból álltak, és akárcsak a közérdekű munkaszolgálatos-alakulatokat, ezeket is keresztény tisztek parancsnoksága alá helyezték. A munkásszázadokba beosztott zsidó tisztek csak szakasz- vagy rajparancsnokok lehettek, de ebben a beosztásban is csak 1941 derekáig maradhattak meg.

1940 nyarán végrehajtották a mozgósítási és általános felfegyverzési programot, s a különleges munkásszázadokat is háborús létszámúra töltötték föl. Július 17-én 60 munkásszázad volt, de a terv úgy szólt, hogy rövid időn belül 90-lÖ0-nak kell lenni.²⁴

A zsidók mozgósítását különben a vezérkar szorgalmazta. így, úgymond, nemcsak katonai érdekek elégültek ki, de a zsidók nem bomlaszthatják a hátországot, és a magyarság láthatja, hogy a zsidók is kiveszik részüket a mozgósításból.²⁵

A zsidó munkaszolgálatot a magyar-román válság forrpontján, 1940. augusztus 23-án szabályozta a honvédelmi minisztérium. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanácsnak egy korábbi határozata alapján a minisztérium titkos rendeletet adott ki,²⁶ amely úgy szólt, hogy minden zsidót - és nem csupán a hadviselteket - munkára kell behívni, s életkoruk és egészségi állapotuk szerint osztályozva kell őket besorolni. A fiatalabbakból és egészségesekből tábori zsidó munkásszázadokat kell szervezni, a korosabbakat és törékeny egészségi állapotúakat, akik csak kisegítő szolgálatra alkalmasak, honi zsidó munkásszázadokba kell beosztani,²⁷ Akik ezekből a szá

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham298.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/