288 A MUNKASZOLGÁLAT:
1919 őszén a fővezérség és a hadügyminisztérium2 berkeiben azt tervezték, hogy a katonaköteles korú, de politikailag megbízhatatlan férfiak részére különleges egységeket, ún. „munkásalakulatokat" létesítenek. Az elgondolás az volt, hogy a „megbízhatatlanok" katonai szolgálatukat munkaszolgálatosokként töltsék, a fegyverviselés jogától megfosztva. Ezek az elképzelések megelőlegezték azt a gyakorlatot, amelyet a második világháború idején alkalmaztak, amikor is a munkaszolgálatosok nem kaptak egyenruhát, hanem saját polgári ruházatukat hordták, és karszalagot kellett viselniük a rendes katonai szolgálatot teljesítőktől való megkülönböztetésül.
Az első munkásalakulatot Horthy utasítására 1919. december 6-án állították föl. Rendelkezése értelmében 40 ilyen alakulatot kellett szervezni, és 6000 „internált politikai fogolynak" kellett „rátermett és erélyes" katonatisztek vezénylete alatt szolgálnia. Egy-egy alakulatba 100-200 embert osztottak be, hogy fegyelmezetten és szakszerűen végezzenek a nemzet szempontjából halaszthatatlanul fontos közmunkákat.®
A két háború közti időszakban Magyarország nyúlt először intézményesen a zsidókérdéshez. Megelőzve a nácik zsidóellenes törvényhozási programját, Magyarország már 1920 szeptemberében kirívóan diszkriminatív törvényt hozott (az ún. numerus claususra vonatkozót), amelynek hatása jócskán túlnőtt az eredeti szándékokon. Az volt a deklarált cél, hogy csökkenjen a felsőoktatásban részt vevő zsidók száma; a törvény azonban közvetve más területeken is zsidóellenes intézkedésekhez vezetett. Katonai körökben a zsidókérdést először Belitska Sándor honvédelmi miniszter vetette fel a Teleki-kabinet 1921. február 8-i ülésén. Azt a dilemmát tárta a kabinet elé, hogy a zsidók külön alakulatokban töltsék-e le katonaidejüket, vagy pedig a többi katonával elvegyülve. Személyes véleménye az volt, hogy a zsidókat külön alakulatokban, de a reguláris egységeken belül kellene elhelyezni.4
Bethlen István gróf miniszterelnöksége idején (1-921.
április 4.-1931. augusztus 24.) senki nem vetette fel hivatalosan a
zsidókérdést, sem pedig Károlyi Gyula gróf miniszterelnöksége alatt (1931.
augusztus 24.-1932. október 1.), noha számos burkolt, de annál következetesebb
megkülönböztetést alkalmaztak a zsidók ellen jó néhány területen} így például a
magasabb közhivatalokban és a hadseregben. Magyarország, nyíltan jobboldali
orientációja Károlyi utódjához, Gömbös Gyulához fűződik. Az ő
miniszterelnöksége alatt (1932. október 1.-1936. október 12.) kezdett igazodni
az ország politikája a Harmadik Birodalomhoz, mert a magyar revizionisták ettől
remélték a trianoni igazságtalanságok jóvátételét. Jóllehet Gömbös volt a
szegedi gondolat egyik értelmi szerzője és meg
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham288.pdf
Az egész kötetet lásd: