AZ ELSŐ TÖMEGDEPORTÁLÁSI TERVEK 283
tagjaival. Azt azonban szinte bizonyosra vehetjük, hogy Kállay miniszterelnök nem tudott róla és nem járult volna hozzá. Wisliceny ugyan azt óta, hogy Fáy szerinte „magasabb helyről származó parancsot" teljesített, amikor erről faggatózott, de ezt nem tekinthetjük elégséges bizonyítéknak.
Himmler érdeklődése a terv iránt
1942. október 13-án Ludin kötelességszerűen továbbította Wisliceny jelentését a német külügyminisztériumnak, kísérőlevelet is mellékelve hozzá,27 Nem sokkal utóbb már az RSHA-nál Himmler személyes érdeklődését is felkeltette. 1942. november 30-án Himmler terjedelmes levelet írt Ribbentropnak, melyben áttekintette azt a javaslatot, amelyet hite szerint a magyar kormány nevében Heszlényi tett az OKW-nak. Emlékeztette a külügyminisztert, hogy magyar államférfiak mostanában azzal a kívánsággal jelentkeznek, oldják meg náluk is a zsidókérdést. Mintegy megismételve Fáy szavait úgy, ahogy azok Wisliceny jelentésében olvashatók, tájékoztatta Ribbentropot, hogy a végleges megoldást több szakaszban kell lebonyolítani, s az első lépés az lenne, ha Magyarország keleti részéből „kitelepítenek" 100 000 zsidót. Közölte, hogy kezdetben ellenezte a zsidókérdés részleges megoldását Magyarországon, most viszont kész Wislicenyt kinevezni a budapesti német követségre, ahol „tudományos tanácsadóként" működhetne, lévén hogy nagy szakértelmet árult el Szlovákia zsidótlanításában. Himmler mindehhez hozzáfűzte, hogy ha Magyarországon „ez az égető kérdés megoldódik", az minden bizonnyal nem téveszti el hatását a bolgár és a román kormányra sem, s azok is inkább hajlandónak mutatkoznak majd a saját zsidókérdésük megoldására.28
Ribbentrop kívánságára29 Martin Luther, a német külügyminisztérium Deutschland osztályának az idő szerinti vezetője utasította Dietrich von Jagow budapesti követet, hogy járjon utána, vajon a magyar hatóságok tényleg hajlandók-e 100 000 „idegen" zsidót deportálni, vagy akár az ország egész zsidóságát.30 Jagow 1943. február 18-án válaszolt, tájékoztatta a külügyminisztériumot, hogy a budapesti német katonai attasé érintkezésbe lépett a magyar vezérkarral, hogy megtudakolja, vajon Heszlényi és Homlok a magyar kormány megbízásából kelte-e az idegen zsidók deportálását. De hogy az attasé mit tudott meg és Jagow mit jelentett, az rejtély, a német külügyminisztérium anyagában ugyanis nincs nyoma ennek a zárójelentésnek.31
A szélsőjobboldali figurák a Kállay-korszakban nem értek
el semmit, de machinációik, titkos paktálásuk a Wehrmachttal és az RSHA-val, va-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham283.pdf
Az egész kötetet lásd: