AZ ELSŐ TÖMEGDEPORTÁLÁSI TERVEK 281
A magyarországi zsidókérdés megoldásának első szakaszát képező 100 000 zsidó „áttelepítésének" tervéről nemcsak a magasabb német hivataloktudtak, valamint Heszlényi és Homlok, de perdöntő bizonyítékok szerint vezető magyar politikai személyiségek is. 1942 augusztus és szeptember havában nyugat-európai körutazása során Németországot is útba ejtette Otdik György, a kormány német nyelvű félhivatalos lapjának, a Pester Lloydnak a főszerkesztője, aki egyúttal a felsőház befolyásos külügyibizottságának is tagja volt. Amikor útjáról hazaért, 1942. október 10-én terjedelmes írásbeli jelentésben számolt be tapasztalatairól a külügyminisztériumnak, amelyet akkor a miniszterelnök vezetett. Mint írta, Berlinbe érkezésének napján háromórás megbeszélést folytatott Sztójay berlini magyar követtel, akitől úgy értesült, hogy a németek a zsidókérdést még a háború folyamán „radikálisan meg akarják oldani". Azt is kifejtette neki Sztójay, hogy a magyar-német kapcsolatokban két dolog okoz feszültséget. Az egyik a magyar magatartás a Magyarországon élő német népcsoporttal kapcsolatban, ami azonban már megoldódófélben van. A másik - a követ szavait idézve - „ennél sokkalta súlyosabb tehertétel, hogy a zsidóknak túl nagy a befolyásuk és a szerepük Magyarországon".
Ottlik a beszámolóban megállapította, hogy
amíg ez fennáll, addig nem lehet a magyarokban bízni. Sztójay tehát helyesnek találná, ha Magyarország nem várná meg a kérdés éles feltevését, hanem meggyorsítaná az őrségváltás tempóját, és zsidó lakosságunk tekintélyes részét kitelepítené a megszállt Oroszországba. Követünk előbb 300 000-ről beszélt,20 azután lealkudta önmlagát 100 000-re. Közbevető megjegyzésemre nem titkolta, hogy ez nem kitelepítést, hanem kivégzést jelentene.21
Wisliceny látogatása Budapesten
1942. október elején Budapestre látogatott SS-Hauptsturmführer Dieter Wisliceny, aki Pozsonyból irányította a szlovákiai zsidók deportálását. 1942. október 8-án tett útjáról jelentést a pozsonyi német követnek, Hanns Elard Ludinnak, s ebben közölte, hogy két nappal korábban összeismerkedett egy bizonyos Fáy nevű személlyel, aki nem más, mint Kállay személyi titkára.22 A pozsonyi magyar külkereskedelmi kirendeltség titkára, dr. Szarka mutatta be az illetőt neki.23
Szarka dr. gazdasági ügyekkel foglalkozott, és
feltehetőleg ismerte Augustin Moráveket, az ÚHÚ (Ústredny Hospodarsky Úrad,
azaz Központi Gazdasági Hivatal) vezetőjét, sőt hivatali kapcsolatban is volt
vele. Az UHU-t 1940-ben hozták létre, és a szlovák miniszterelnök közvetlen
fennhatósága alatt működött. Teljes felhatalmazása volt, hogy az ország
gazdasági és társadalmi életéből kiszorítsa a zsidókat, javaikat pedig árjá-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham281.pdf
Az egész kötetet lásd: