280 AZ ELSŐ TÖMEGDEPORTÁLÁSI TERVEK
A terv felélesztése
Körülbelül négy hónappal Kállay kinevezése után a Heszlényi vezérőrnagy által megpendített ötletbe ismét életet leheltek. A magyar kormány kialakította általános politikáját, és többé-kevésbé a zsidókérdéssel kapcsolatos álláspontját is meghatározta, a németek pedig a wannseei konferencián eldöntötték, hogy a végleges megoldást fogják alkalmazni. Tény, hogy ekkorra már a szlovák zsidókkal együtt sok magyar anyanyelvű zsidót is elnyelt az auschwitzi pokol.11
Az „idegen" zsidók „áttelepítésének" gondolatával ezúttal Homlok Sándor hozakodott elő. Július 2-i keltezésű levelében emlékeztette az OKW-t a Heszlényi által felvetett javaslatra, és végérvényes döntést sürgetett.12 A hónap vége felé Karl Klingenfuss, a német külügyminisztérium Deutschland (később Inland) osztályának követségi tanácsosa hivatala egyetértését fejezte ki azzal a tervvel kapcsolatban, hogy Magyarország meg akar szabadulni nemkívánatos zsidóitól, és ígéretet tett, hogy megpróbálja biztosítani a szállítási lehetőségeket, amelyek hiánya januárban megakadályozta a terv megvalósítását. Megígérte azt is, hogy megvizsgálja, vajon nem lehetne-e a Magyarországról kitelepítendő zsidókat Transznisztriában elhelyezni, vagyis a Dnyeszter és a Bug által közrefogott területen, amelyet a Szovjetuniótól Romániához csatoltak.13 Augusztus elején arról tájékoztatta az OKW-t, hogy az ügyet végérvényes döntés végett az RSHA-hoz tették át, Himmler hivatalához, amely az „áttelepítés" kérdésével volt megbízva.14 A románokra ez idő tájt nagy nyomás nehezedett a zsidókérdéssel kapcsolatban, ők azonban szembehelyezkedtek ezekkel a követelésekkel, s elvetették azt a gondolatot, hogy magyar zsidókat telepítsenek a Bug és Moldávia vidékére.15 Klingenfuss váratlan égi áldásnak tekintette a románok ellenkezését, és rögtön (1942. augusztus 5-én) jelentette Eichmann-nak, akinek az volt a feladata, hogy a deportáltakat Auschwitzba, valamint a német megszállás alatt álló Lengyelország más haláltáboraiba irányítsa.16
Az egész ügy újabb lendületet kapott azzal, hogy
szeptember 17-én Klingenfuss ismét érintkezésbe lépett Eichmann-nal, s közölte
vele, hogy Wiesner őrnagy a Wehrmacht részéről tudni szeretné, mi az RSHA
válasza, mivel a téma a hónap végén egy konferencia napirendjén szerepel. 17
1942. szeptember 25-én Eichmann levélben közölte, hogy technikai nehézségek
vannak, és a zsidó menekültek deportálása végett nem mozgósíthatja az egész
deportálási gépezetet. Azt ajánlotta, hogy várjanak, amíg Magyarország is
hajlandó lesz a végleges megoldás alkalmazására.18 Klingenfuss
szeptember 30-án továbbította az információt az OKW-nak.19
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham280.pdf
Az egész kötetet lásd: