AZ ELSŐ TÖMEGDEPORTÁLÁSI TERVEK 279
volt, hogy Galícia gabonatermésének egy részét Magyarországnak szerezze meg, másrészt hogy a Szovjetunió megszállt területeinek gazdasági hasznosításába Magyarországot is bekapcsolja.
Heszlényi berlini utazásának időpontját és küldetésének célját jelentették dr. Kari Clodiusnak. A Wehrmacht illetékesei úgy döntöttek, hogy a galíciai termésből a magyaroknak nem juttatnak, a másik kérést illetően pedig kitérő választ adnak.6 Clodiust egyébként jól ismerték Budapesten, ahol gyakran megfordult, és a két ország kereskedelmi kapcsolatainak bonyolításában fontos szerepet játszott. Heszlényi vele, valamint a Wehrmacht részéről Radtke őrnaggyal és Becker tábornokkal január 7-én kezdte meg tárgyalásait. Észrevette, hogy a németek a megszállt területekre vonatkozó magyar gazdasági igényekkel szemben meglehetősen elutasítóak, s ekkor a „fegyverbarátságra" hivatkozva a katonák jóindulatát próbálta megszerezni. De ezzel nem ért el semmit.7 A tárgyalásokról Becker tábornok készített összefoglalót, s ebben megemlíti, hogy Heszlényi egyebek között a Magyarországon élő „idegen" zsidók kérdését is szóba hozta. Közölte, hogy „Magyarország vissza akarja irányítani Oroszországba azt a 12 000 zsidót, aki a háború idején jött Magyarországra". Az illetékes német helyi hatóságok nem adták meg ehhez a szükséges engedélyt, Becker tábornok ezért azt javasolta, teremtsenek alkalmat Heszlényinek, hogy a kérdést Berlinben tárgyalhassa meg az illetékesekkel.8 Ez meg is történt. „Az OKW illetékes osztálya" megbeszélést hozott össze Heszlényi javaslatának megtárgyalására, s meghívta rá az SS és a külügyminisztérium részéről a megszállt keleti területen működő tisztviselőket is.
Heszlényi ugyan Magyarország nevében lépett fel, de arra nézve nincs bizonyíték, hogy a „hontalan" zsidók kérdésének felvetéséről, az ezzel kapcsolatos javaslatának megtételéről a kormánynak tudomása lett volna, illetve erre felhatalmazást adott volna neki.9 A németek az adott időpontban meglehetősen óvatosan viselkedtek. A javaslat nyilvánvalóan megnyerte tetszésüket, mégis azt válaszolták, hogy célszerű lenne várni néhány hónapot, „legalább a tavasz végéig, mert egyelőre szállítási nehézségekkel küszködnek"10.
Időközben a Bárdossy-kormány helyébe a Kállay-kormány
lépett (1942. március 9-én), és a szélsőjobboldal által szorgalmazott
deportálási terv, átmenetileg legalábbis, lekerült a napirendről. Kállay óvatos
politikát folytatott, egyes katonai és politikai alárendeltjei azonban egyre
türelmetlenebbé váltak a zsidókérdésben, és a kulisszák mögött azon
mesterkedtek, hogy a megoldást ne húzzák-halasszák vég nélkül. A zsidóság
„áttelepítésének" többszakaszos tervében a 100 000 „idegen" zsidó
kitelepítése lett volna az első lépés.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham279.pdf
Az egész kötetet lásd: