A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT... 271
Malis - mivelhogy a magyar törvény előírásai efféle különbségtételt nem tesznek lehetővé." Luther tájékoztatta Malist az aktuális német álláspontról a Birodalom területén élő magyar zsidókkal kapcsolatban, Klin-genfussnak a pozsonyi német követséghez küldött leiratának megfelelően, és azt javasolta, hogy a szlovákok is e szerint járjanak el, már csak azért is, hogy „ennek a kérdésnek a megoldása Európa-szerte egyforma legyen"87.
Mindaddig, amíg a Kállay-kormány volt uralmon, vagyis 1944 márciusáig, a magyar állampolgárságú zsidók Szlovákiában a magyar kormány védelme alatt álltak. A deportálásokat egyébként csak 1942 késő őszéig folytatták. 1944-re a helyzet Szlovákiában már viszonylag stabilizálódott, és a zsidóknak ekkor sokkal jobb volt a soruk, mint Magyarországon, ahol az SS és magyar csatlósai kíméletlen szigorral terelték gettókba, illetve deportálták őket. A menekülők áradata 1944 tavaszán megfordult, és sok zsidó Szlovákiában lelt ideiglenes menedékre. Az augusztusi besztercebányai felkelés után azonban októberben ismét hozzáfogtak a még Szlovákiában maradt zsidók deportálásához, s akkor az oda menekült zsidóknak is ugyanaz lett a sorsuk, mint Magyarországon maradt hitsorsosaiknak.
A Kállay-kormány határozottan védelmezte a bonafide magyar nemzetiségű zsidókat a nácik uralma alá került Európában, és következetesen szegült szembe a németek erősödő nyomásával, mely Magyarországon is a végleges megoldás programjának végrehajtását szorgalmazta. Sajnos Kállay törekvéseit sok beosztottja nem támogatta. Egész sor magas rangú diplomata és katonatiszt konspirált a szélsőjobboldali politikusokkal együtt az RSHA megbízottaival, hogy a tömeges deportálás terve mielőbb megvalósuljon.
Jegyzetek
1. A németek megszállta Lengyelország keleti részét közigazgatásilag főkormány-zósággá szervezték, élére Hans Frank főkormányzót állították. A szervezés kapcsán kisebb vita kerekedett a németek és a magyarok között amiatt, hogy hol húzódjék a határ. A kérdést 1942-ben elhúzódó tárgyalások során végül is rendezték. A részleteket, valamint a két küldöttség összetételét lásd NA, T-l 20. mikrofilm 2561. tekercs, E310873-927. felvétel.
2.1940-ben Adolf Eichmann ellenezte, hogy magyar zsidók átutazóvízumot kapjanak, mert attól tartott, hogy ez rontja a zsidók kivándorlásának esélyeit Németországból. RLB, 1. dok.
3. Lásd például Errtst Wörmann 1940. október 19-i memorandumát. RLB, 2.
dok.
4. A Harmadik Birodalomban élő vagy ott tartózkodó
magyar zsidók törvényes jogait és érdekeit egy feltehetőleg magyar származású
német ügyvéd, dr. Ernst (Ernő)
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham271.pdf
Az egész kötetet lásd: