270 A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT..,
zsidókra vonatkozólag, mivel Vojtech Tuka miniszterelnök állítása szerint a magyarok egy ilyenre hivatkozva erőltetik az ügyet a szlovákoknál.85
Miután a szlovákok által feltett kérdések politikai összefüggéseit tisztázták, Klingenfuss 1942. december elején kapcsolatba lépett a német követséggel, közölte a német válaszokat, de azzal a kéréssel, hogy csak akkor használják ezeket, „ha feltétlenül szükséges". Ludint felhatalmazták, nyugtassa meg a szlovák kormányt afelől, hogy gyanakvása alaptalan, és a Birodalom zsidóellenes politikáját egységesen érvényesítik. A zsidókat sújtó intézkedések alkalmazásában vannak ugyan különbségek, de ezek abból adódnak, hogy a megállapodásokat az egyes érintett kormányokkal nem egyazon időben kötötték.
Klingenfuss leszögezte, hogy a magyar zsidókkal a Birodalomban nem tesznek kivételt, vagyis
- a magyar zsidókra is kivétel nélkül vonatkoznak a zsidókkal szemben hozott törvények;
~ a Birodalomban és a megszállt területeken élő magyar zsidókra is vonatkozik a megkülönböztető jel viselését elrendelő intézkedés és az áttelepítési kötelezettség. Ezeket az intézkedéseket részben már alkalmazzák is velük szemben;
- az áttelepített magyar zsidók javait zárolták, amíg jogüag végérvényesen nem rendeződik a kérdés a magyar állammal;
- a vagyonjogi kérdést a területi elv alapján fogják rendezni, és tárgyalást kezdenek e tárgyban a magyar kormánnyal.
Jelezte továbbá Klingenfuss, hogy a magyar kormány fenntartásokkal fogadta azt a módot, ahogyan a magyar zsidók javait a megszállt Nyugat-Európában kezelik, s ezért magyar részről azt a kívánságot tolmácsolták, hogy ezeknek a vagyonoknak a kezelésére jelöljenek ki gondnokot.86
A szlovák-magyar viszonyban a magyar zsidók szlovákiai
helyzete továbbra is feszültség forrása volt. Dr. Malis, a berlini szlovák
követség tanácsosa ismételten érintkezésbe lépett Lutherral, és elmondta neki,
hogy a magyarokkal folytatott tárgyalások során „nagy nehézségek" vannak.
Szlovák részről a német vonalnak megfelelően közölték a magyarokkal, hogy vagy
hazavitetik zsidó állampolgáraikat, vagy tudomásul veszik, hogy a Szlovákiában
hatályos zsidóellenes intézkedéseket alkalmazzák velük szemben, az „áttelepítést"
is beleértve. A magyarok az utóbbit nem fogadták el, de a magyar nemzetiségű
zsidók hazavitelére sem mutattak túl nagy hajlandóságot. Dr. Malis aggódott,
hogy ha a szlovákok egyoldalúan döntenek és elkezdik a magyar zsidók
„áttelepítését", akkor a magyar kormány esetleg a magyarországi
szlovákokon áll majd bosszút. „Ebben az összefüggésben a fajra való hivatkozás
nem célravezető - húzta alá
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham270.pdf
Az egész kötetet lásd: