A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT... 267
rendőrség és biztonsági szolgálat főnöke új rendelkezéseket léptetett életbe.65
Bene 1943. március 30-án öt névsort terjesztett fel a külügyminisztériumnak. Az első azoknak a magyar zsidóknak a neveit tartalmazta, akik még Hollandiában voltak,66 a második azokét, akiket Westerborkba internáltak.67 Két listán szerepeltek azok, akiket „keletre szállítottak", végül az ötödik a repatriáltakat sorolta föl.68 Utasítást kért, mi történjék a Hollandiában lévő zsidókkal, akik iránt a magyar kormány szemlátomást nem tanúsít érdeklődést.69
Időközben az RSHA a külügyminisztériummal párhuzamosan, de tőle függetlenül akcióba lendült, hogy a Kállay-kormány interveniálása ne maradjon megválaszolatlanul. Március 31-én Eichmann egyik legbensőbb munkatársa, Ottó Hunsche utasítást adott SS-Sturmbannführer Willi Zöpfnek, a SIPO és az SD hollandiai illetékesének, aki egyúttal az Eichmann-féle IV. B 4 részleg hollandiai irodáját vezette, hogy a Westerborkba internált mintegy 80 magyar zsidót mindaddig ne szállíttassa keletre, amíg a magyar képviselőkkel nem tisztázzák, hogy repatriálásukra igényt tartanak-e. Zöpf április 10-én kötelességszerűen továbbította az utasítást SS-Obersturmfuhrer Albert Konrád Gemmekernek, a wester-borki tábor parancsnokának.70
A SIPO és az SD főnöke köriratában szeptember 23-át
jelölte meg a magyar zsidók hazaszállítási határidejeként, röviddel a határidő
lejárta után jó néhány magyar zsidót letartóztattak és lakásukat kifosztották.71
A zsidók tömeges elszállítása azonban csak 1944 februárjának elején vette
kezdetét, amikor Hitler már eldöntötte, hogy megszállja Magyarországot. 1944. január
23-án Zöpf közölte Gemmekerrel, hogy a köriratban foglalt intézkedéseknek
azonnal tegyen eleget, vagyis a 14 évesnél idősebb férfiakat Westerborkból
Buchenwaldba, a nőket és gyerekeket Ravensbrück-be vigyék át. Négy nappal
később a buchenwaldi transzport elindítását február 2-ára, a ravensbrückit
február 3-ára tűzték ki. Valójában már február l-jén elszállítottak egy 27 fős
transzportot Buchenwaldba. (A csoportban egy spanyol zsidó is volt.) Február
5-én Ravensbrückbe vittek 63 nőt és gyereket, akik között szintén volt néhány
spanyol. Zöpf február 8-án jelentette Eichmann hivatalának, hogy a
szállítmányok elmentek, de azt is közölte, hogy a deportáltak között volt
néhány olyan zsidó is, akiket a magyar kormány haza akart vitetni.72
A két nagyobb transzport után már csak egyéni akciók révén került egy-két
magyar zsidó német koncentrációs táborokba. Az 1944. március 19-i megszállás
után a Hollandiában vagy bárhol másutt Nyugat-Európában összeszedett magyar
zsidók túlnyomó részét Bergen-Belsenbe hurcolták.73
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham267.pdf
Az egész kötetet lásd: