266 A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT..,
hazatérhessenek, de bizalmasan közölte, hogy a párizsi német követség esedeg „felülbírálhatja" egyes internált zsidók ügyét. Közölte viszont, hogy szabadon csak azzal a feltétellel bocsátják őket, ha a német fennhatóság alá tartozó területeket 14 napon belül elhagyják. Magyar részről elvben elfogadták a javaslatot, és kérték, hogy utasítsák az illetékes hatóságokat Párizsban és Vichyben a kiutazási engedély és átutazási vízum késedelemmentes kiadására a szabadon engedendő zsidók részére. Eichmann pontosan tudott ezekről a fejleményekről, von Thadden azonban 1944. február 16-án azzal nyugtatta meg, hogy a magyaroknak nem adtak határozott választ.59 Von Thadden feltehetőleg tudta, hogy a németek Magyarország megszállására készülnek. Veesenmayer 1944. május 25-én tájékoztatta a külügyminisztériumot, hogy a Sztójay vezette új magyar kormány elejtette azt a kívánságot, hogy a magyar nemzetiségű zsidók hazatérhessenek Vichy-Franciaországból.60
Hollandia. A magyar kormány képviselői a Hollandiában élő magyar állampolgárságú zsidók érdekében is megmozdultak. A kormány utasítására 1942 decemberében Sztójay Berlinben eljárt azért, hogy a magyar zsidók javainak felszámolását Hollandiában állítsák le, s várják meg, amíg magyar részről gondnokot neveznek ki.61 Ezt a megbízatást Kollár Kálmán kapta, az amszterdami és lipcsei Pantheon Könyvkiadó tulajdonosa. Kollár személyéről 1943. február 3-án adott felvilágosítást von Hahnnak SS-Brigadeführer Otto Bene, a német külügyminisztériumnak a megszállt Hollandia birodalmi biztosa mellett működő megbízottja.62
1942 szeptemberében és októberében kb. 150 magyar nemzetiségű zsidót soroltak be a Hollandiából deportálandók közé. Magyarországon ez az intézkedés heves reakciót váltott ki, főként a hazai zsidóság vezetőinek körében, akik rögtön akcióba léptek, hogy elérjék a még Hollandiában maradt magyar zsidók hazahozatalát.
Kormányának utasítását követve, az amszterdami
tiszteletbeli magyar főkonzulátus vezetője, Jäger Arthur 1943. január 16-án egy
14 nevet tartalmazó listát adott át Bene hivatalának. Csupa olyan személyekről
volt szó, akiknek állampolgárságát hitelt érdemlően meg tudták állapítani, és
kérték, hogy tegyék lehetővé számukra a hazatérést.63 Bene közölte,
hogy 14 napon belül erre sor kerülhet, hacsak időközben nem deportálták őket
keletre.64 Bene azonban túl derűlátóan ítélte meg a lehetőségeket,
ugyanis a repatriáláshoz szükség volt a hollandiai SIPO és az SD, valamint
Eichmann berlini hivatalának hozzájárulására. A szóban forgó személyeknek
március 15-én megengedték, hogy hazainduljanak. 1943 folyamán még négy kisebb
csoport követte őket. Szeptember 23-án a biztonsági
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham266.pdf
Az egész kötetet lásd: