A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT... 265
Nem sokkal ezután Himmler azt az utasítást adta SS-Gruppenführer Heinrich Müllernek, az RSHA IV. osztálya (Gestapo) vezetőjének -Eichmann közvetlen felettesének-, hogy azt akb. 10 000 Franciaországban élő zsidót, beleértve a magyarokat és románokat is, akiknek gazdag rokonaik vannak Amerikában, egy különleges táborban helyezzék el, mert mint „értékes túszoknak" esetleg hasznukat vehetik.55
Rudolf Schleier párizsi német követ jelentéséből kitűnik, hogy a magyar konzulátus becslése szerint 1943 elején 1600 magyar zsidó élt a megszállt Franciaországban. Közülük 65-en voltak rajta azon a 90 nevet tartalmazó listán, amely a bizonyítottan magyar állampolgárok neveit sorolta föl, és akiknek hazatérését 1943. február 24-i dátummal engedélyezték. A többiek, kb. 1000 személy állampolgárságának tisztázását megkezdték. A fennmaradó 500 személy esetében nem nyert bizonyítást, hogy magyar állampolgárok, s mint azt a német biztonsági rendőrséggel közölték: a magyar kormány levette róluk a kezét.56 A francia rendőrség szerint 2065 magyar zsidó élt a megszállt Franciaországban. Nevüket átadták a magyar hatóságoknak, és felszólították őket, hogy gondoskodjanak hazaszállításukról. Akikre nem tartanak igényt, azokkal szemben ugyanazokat az intézkedéseket fogják alkalmazni, amelyeknek a többi zsidót is alávetik.
A megszállt Franciaországban és kivált a Párizsban élő magyar zsidók önfeláldozó pártfogóra találtak egy római katolikus pap, dr. Uhl Antal személyében. Uhlt zsidómentő tevékenysége miatt a Gestapo letartóztatta, majd a magyar kormány hazarendelte. Uhl atya sok üldözött magyar zsidón segített. Hamis papírokkal látta el őket, és olyan igazolványokkal, mint a Magyar Katolikus Misszió tagjait. A misszió két apácája, Tergina Irén és Kipper Berta segítették Uhlt emberbaráti munkájában. A zsidók érdekében eljártak a magyar főkonzulátusnál, és élelemmel látták el azokat, akiket a párizsi Tourelle-be internáltak.57
A magyar hatóságok nemcsak azoknak a magyar zsidóknak az
érdekében interveniáltak, akik Franciaország megszállt részein éltek, de
iparkodtak hazasegíteni és kiszabadítani azokat a magyar zsidókat is, akik
Vichy-Franciaországban rekedtek, illetve akiket Drancy58,
Beaune-la-Rolande és Fresnes táboraiban vagy börtöneiben tartottak fogva. A
német biztonsági szolgálat (SD) eleinte hajlandó lett volna elengedni az
internált magyar zsidókat azzal a feltétellel, hogy a Franciaországban élő
többi zsidót a magyar kormány a sorsukra hagyja. A magyarok azonban továbbra is
eljártak Berlinben annak érdekében, hogy állítsák le a magyar zsidók
letartóztatását Vichy-Franciaországban, és engedjék szabadon azokat, akiket
internáltak. Von Thadden „rendőri biztonsági" okokra hivatkozva
elutasította a kérést, hogy a Vichy-Franciaországban lévő zsidók
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham265.pdf
Az egész kötetet lásd: