264 A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT..,
segíteni.48 De hamarosan kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, miután jó néhányat közülük nem sikerült fellelni. Valószínűleg a biztonsági rendőrség már előzőleg letartóztatta őket.49 Az ügy függőben maradt, majd 1943. október 10-től a nácik a magyar származású zsidókat is úgy kezelték, mint a németeket, s 11 magyar zsidót lefogtak és Mechelenbe deportáltak. Mindaddig, amíg a németek nem szállták meg Magyarországot, a brüsszeli magyar konzulátus többször is interveniált az érdekükben.50 A megszállás azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, s attól kezdve a németek azt csinálhattak a Belgiumban rekedt magyar zsidókkal, amit csak akartak.51
Franciaország. Amikor a megszállt Franciaországban Pétainék bevezették zsidóellenes intézkedéseiket, a németek úgy gondolták, hogy ezeknek a hatályát minden további nélkül kiterjeszthetik szövetségeseik zsidó állampolgáraira is. A magasabb SS- és rendőralakulatok nem tettek különbséget zsidó és magyar zsidó között, az utóbbiakkal szemben ugyanúgy jártak el, mint az előbbiekkel szemben. Mindezt annak a leiratnak az alapján, amelyet 1942. július 2-i dátummal Luther küldött SS-Brigade-fuhrer Ottó Abetz párizsi német követnek. E szerint néhány személy kivételével a magyar kormányt, úgymond, nem érdekli, mi történik a magyar nemzetiségű zsidókkal.52
Am amikor elrendelték, hogy a megszállt Franciaországban élő magyar zsidók is kötelesek viselni a sárga csillagot, a magyar kormány azonnal utasította Sztójayt, hogy tiltakozzék az intézkedés ellen, különös tekintettel arra a tényre, hogy az olasz és a román zsidókra a csillagviselési kötelezettség ekkor még nem vonatkozott. Sztójay 1942. augusztus 11-én felkereste Luthert, és közölte vele, hogy neki személy szerint nagyon kínos, hogy ezért tiltakoznia kell, miután ő maga „élharcosa az antiszemitizmusnak"53.
A magyar kormány szeptember 14-én világosan leszögezte
álláspontját, amikor is a párizsi főkonzul közölte Abetzcel, hogy a kormány
senkit nem hatalmazott fel olyan nyilatkozat megtételére sem Budapesten, sem
Berlinben, miszerint közömbös lenne számára a magyar állampolgárságú 'zsidók
sorsa. A jegyzékben az állt, hogy a magyar kormány elvárja „a legnagyobb
kedvezmény" elvének alkalmazását állampolgárai esetében, s kifejezte azt a
nyomatékos kívánságát, hogy a magyar útlevél tekintélyét tiszteletben tartva,
mindazokat, akiket internáltak, bocsássák szabadon. A magyar zsidók javait a
magyar kormány a magyar nemzeti vagyon részének tekinti - húzta alá a jegyzék -,
s felkérte a német hatóságokat, hogy ilyen természetű ügyekben lépjenek
érintkezésbe a magyar konzulátussal.54
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham264.pdf
Az egész kötetet lásd: