A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT...  263

Klingenfuss 1942. december 3-án tájékoztatta az RSHA-t arról, hogy mit közöltek a magyar kormánnyal, s felhívta a figyelmet, hogy ugyanezt az értesítést eljuttatták a német külügyminisztérium párizsi, brüsszeli és hágai megbízottjának is. Kivételt csak azzal a néhány zsidóval kapcsolatban alkalmaznak, tette hozzá Klingenfuss, akikre vonatkozólag a magyar kormány ezt külön kéri.⁴²

A németek ekkor még vonakodtak hivatalosan megszüntetni a „kivételes bánásmódot" a szövetséges és semleges országok zsidó állampolgárai iránt, viszont sokukat deportálták feltűnés nélkül „munkára keletre". Csak Hollandiából kb. másfél száz magyar zsidó jutott erre a sorsra. 1942 szeptember-októberében vitték el őket a westerborki táborból.⁴³ Egy német-magyar megállapodás értelmében a magyar állampolgárságú zsidókra eredetileg 1943. január 1-jei határidőt jelöltek meg, amit 1943. augusztus 26-ig meghosszabbítottak, de politikai meggondolások alapján nem tartották be ezt sem.⁴⁴

Az 1943. január 14-i Sztójay-Luther megbeszélés alapján január 25-én a magyar követség „sürgős" jegyzéket adott át a német külügyminisztériumnak, s ebben azt kérték, hogy a mellékelt három névsorban szereplő összesen 101 magyar zsidó, akik közül 51 Franciaországban, 23 Belgiumban és 27 Hollandiában él, visszatérhessen Magyarországra, javaikat pedig helyezzék biztonságba, amíg véglegesen nem döntenek a sorsukról. A jegyzék azt is követelte, hogy a listában szereplő zsidók közül mindazokat, akiket internáló- vagy munkatáborba vittek, engedjék szabadon, hogy haza tudjanak térni.⁴⁵

Nyugat-Európa megszállt országaiban nem sok magyar zsidó ék, ők is 1943 nyarától lassan, de folyamatosan repatriáltak. Szeptemberben a németek magatartása radikálisan megváltozott a joghatóságuk alatt lévő szövetséges és semleges országokbeü zsidókkal szemben. Ez azzal függött össze, hogy Európát minél előbb „zsidótlanítani" akarták, már csak azért is, mert módfelett felbőszítette őket Olaszország kilépése a háborúból.

A német biztonsági rendőrség és biztonsági szolgálat vezetője 1943. szeptember 23-án körlevélben értesítette az alá tartozó nagyobb egységeket a megszállt Európában, hogy a német befolyási övezetben lévő szövetséges és semleges országokbeü zsidókat⁴⁶ egyelőre nem lehet „mim-kára áttelepíteni keletre", de azért „időlegesen" elszállíthatok, mégpedig a 14 éven felüli férfiak a buchenwaldi, a nők és a gyerekek a ravensbrücki koncentrációs táborba. A magyar nemzetiségűekkel szemben ezek az intézkedések október 10-ével lépnek hatályba.⁴⁷

Belgium. A január 25-i magyar jegyzékre a németek először azt válaszolták, hogy a Belgiumban élő 23 magyar zsidó hazatérését készek elő

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham263.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/