262 A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT..,
kiszabadítása érdekében, és emlékeztette a németeket, hogy a megszállt Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában fellelhető zsidó javak a magyar nemzeti vagyon részét képezik.
A zsidó javak kérdése csaknem olyan súllyal esett a latba, mint a magyar zsidók ügye. Mindaddig, amíg a Kállay-kormány volt uralmon, folyt a vita arról, hogy ezek a javak kit illemek. 1943. január 19-én különbizottság indult a megszállt Nyugat-Európába Schedel Andor műszaki tanácsos vezetésével, hogy az egyes országokban leltárt vegyen föl a zsidó javakról. 1944. január 7-én a minisztertanács Krafft Frigyes Vilmost kormánybiztosnak nevezte ki a Harmadik Birodalomra és Nyugat-Európa megszállt részére kiterjedő hatáskörrel. Azt a különleges megbízatást kapta, hogy ügyeljen a zsidó javakra, és ha szükséges, vegye őket ellenőrzése alá.37
1942 őszén a németek intenzív kampányba kezdtek, hogy rákénysze-rítsék a magyarokat egyrészt, hogy sorsukra hagyják a külföldön élő magyar zsidókat, másrészt, hogy odahaza a saját zsidókérdésüket német mintára „oldják meg", éspedig végérvényesen, flyen értelmű direktívát kapott Luther október 3-án Franz Rademachertól, a német külügyminisztérium Deutschland III. osztályának hivatalvezetőjétől. Rademachert feldühítette az a magyar kívánság, hogy a megszállt Nyugat-Európában a magyar zsidókkal a, „legnagyobb kedvezmény" elve alapján kivételezzenek, és ha intézkedéseket foganatosítottak volna velük szemben, akkor ezeket hatálytalanítsák. Rademacher tájékoztatta Luthert, hogy utasították a német hatóságokat a megszállt Nyugat-Európában, miszerint a magyar zsidók internálása fenntartandó, de ne deportálják őket. Utasította Luthert, hogy közölje a magyarokkal: sem Németországban, sem a németek megszállta nyugati területeken nincs többé mód „kivételes elbánást" biztosítani a magyar zsidók számára, odahaza pedig távolítsanak el minden zsidót az ország gazdasági, valamint kulturális életéből, mégpedig úgy, hogy megkülönböztető jel viselésére kötelezik és áttelepítik őket keletre.38
Luther minden késedelem nélkül utasította Jagowot, hogy
hozza a magyar kormány tudomására, miszerint 1943. január l-jétől megszűnik a
magyar zsidók iránt tanúsított „kivételes bánásmód" Nyugat-Európában, s
ugyanaz a sors vár rájuk, mint a többi zsidóra, azaz deportálják őket. 39
A magyar kormány próbálta az időt húzni, október 13-án azt a kérést
tolmácsolta, hogy tisztázzák, mely országokat kell Nyugat-Európán érteni,
valamint arra nézve is felvüágosítást kért, hogy mi történik a magyar zsidók
javaival.40 Luther október 15-én utasította Jagowot, hogy közölje a
magyarokkal, Nyugat-Európán Franciaország, Belgium és Hollandia megszállt
övezete értendő.41
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham262.pdf
Az egész kötetet lásd: