A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT... 261
metek megszállták Magyarországot, átvitték Bergen-Belsenbe, az ottani Bevorzugtenlagerbe.32
Az ország megszállása után a kormányzati fellépés végképp megszűnt, s a zsidókérdés magyarországi „megoldásával" együtt a német befolyási övezetben lévő magyar zsidók hazatelepítése is végleg lekerült a napirendről. 1944. március 22-én megalakult a Sztójay-féle quisling-kor-mány, s a németek ettől kezdve akadálytalanul hozhatták meg a Birodalom területén és a Cseh-Morva Protektorátusban élő zsidókkal szemben ugyanazokat az intézkedéseket, amelyeket saját zsidó állampolgáraikkal szemben érvényesítettek. Edmund Veesenmayer SS-Brigadefuhrer, az új magyarországi német rendkívüli és meghatalmazott követ 1944. június 17-én33 jelentette a külügyminisztériumnak, hogy az új magyar kormány közölte érdektelenségét a külföldön élő magyar zsidók ügyében. Von Thadden továbbította a hírt Eichmann-nak, majd két nappal később a külügyminisztérium protektorátusbeli megbízottját is értesítette.34
Nyugat-Európa német megszállás alatt
Nyugat-Európából, a megszállt Franciaországból, Belgiumból és Hollandiából 1942 nyarán kezdték deportálni a zsidókat. A németek arra törekedtek, hogy a helyi és a rendezeden állampolgárságú zsidókon kívül az idegen állampolgárságú zsidókat is deportálják. Sok olyan zsidó is élt ezekben az országokban, akik a semleges országok vagy a Németországgal szövetséges országok állampolgárai voltak, s az ő tervbe vett deportálásuk egész sor politikai kérdést vetett fel. A deportálásokat Eichmann irányította. Eichmann 1942. július 9-én a német külügyminisztériumhoz fordult, és állásfoglalást kért abban a kérdésben, vajon a Nyugat-Európára vonatkozó tervezett deportálási program kiterjeszthető-e az ott élő külföldi állampolgárokra.35 Ilyen igény már június 22-én is érkezett, s válaszul július 26-án Luther közölte Eichmann-nal, hogy a külügyminisztériumnak nincs elvi kifogása az ellen, ha az elfoglalt Franciaország, Belgium és Hollandia területéről külföldi zsidókat visznek „munkára az auschwitzi táborba". Pszichológiai megfontolások amellett szólnak, tette hozzá, hogy először a „hontalan" zsidókat internálják. Továbbá azt tanácsolta Eichmann-nak, hogy a magyar és román állampolgárságú zsidók deportálása esetén „ügyeljen javaik biztonságára"36.
A magyar kormány éppen úgy törődött az ezekben az
országokban élő zsidók érdekeivel, mint a Harmadik Birodalom vagy a Cseh-Morva
Protektorátus területén élőkével. A berlini magyar követség 1942. szeptember
17-én közölte a német külügyminisztériummal, hogy a magyar kormánynak
szándékában áll lépéseket tenni az internált magyar zsidók
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham261.pdf
Az egész kötetet lásd: