260 A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT..,
landók a magyar állampolgárságú zsidókat átadni a prágai magyar konzulátus tisztviselőinek.23
1943. augusztus 12-én az InlandlI. osztály vezetője, Horst Wagner felszólította a semleges országokat és Németország szövetségeseit, hogy egy megadott időpontig bezárólag gondoskodjanak zsidó állampolgáraik hazaviteléről. A körirat leszögezte, hogy akik a megjelölt határidőn belül nem távoznak, leszámítva azokat, akik betegség vagy közlekedési nehézségek miatt nem tértek haza, ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a német zsidók. Magyarország számára augusztus 26-a volt a határidő.24 A magyarok augusztus 23-án adtak választ, 6 listát nyújtottak át a németek ellenőrizte területeken élő magyar zsidókról.25
A németek szempontjából az egyik legzavaróbb és potenciálisan a legnyugtalanítóbb esemény az volt, hogy kilenc zsidót el kellett volna engedniük Theresienstadtból. Számukra egyáltalán nem volt örvendetes, hogy ezek az emberek a maguk bőrén tapasztalták, mi folyik a táborban. Az RSHA ajánlásának megfelelően Wagner utasította a külügyminisztérium cseh-morva protektorátusbeli megbízottját, hogy ne teljesítse a magyar kormány kérését, és „rendőri biztonsági" okokra hivatkozva tagadja meg a zsidók elengedését és hazatérését a theresiénstadti mintagettóból.26 Spányi 1943. október 6-án megismételte a kérést, és biztosította a németeket afelől, hogy a magyar kormány minden módon megakadályozza a hazatért zsidókat abban, hogy németellenes propagandát folytathassanak.27
Ugyanezen a napon a külügyminisztérium megbízottja azt
javasolta von Thaddennak, hogy a szóban forgó kilenc zsidót szállítsák át
Bergen-Belsenbe, az ottani különleges átmenőtáborba.28 Eichmann
azonban elvetette a javaslatot, mondván, hogy Bergen-Belsen már amúgy is
„túlzsúfolt"29. A prágai magyar főkonzulátus viszont nem
tágított, és ragaszkodott a zsidók kiadatásához. 1944. január 11-én terjedelmes
memorandumot adtak át a külügyminisztérium megbízottjának, amelyben arra
emlékeztették, hogy immár több mint száz szóbeli és írásbeli jegyzéket küldtek
annak az 1116 magyar zsidónak az ügyében, akik 1940. december 20-i adataik
szerint a protektorátus területén éltek. A főkonzulátus ismét kérte, engedjék
el Theresienstadtból a kilenc zsidót.30 A memorandumot továbbították
a külügyminisztériumnak azzal a sürgős kéréssel, hogy adjon felhatalmazást a
szóban forgó zsidók átadására. Von Thadden elvben hajlandó is volt erre, már
csak azért is, hogy Spányi ne tűnjön föl rossz színben a saját kormánya előtt.
Von Thadden szerint ugyanis Spányi előzőleg beleegyezett abba, hogy magyar
zsidókat Prágából Theresi-enstadtba szállítsanak, noha tudta, hogy ez gettóba
zárásukkal egyenlő.31 Végül a kilenc zsidót nem sokkal azelőtt, hogy
1944. március 19-én a né
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham260.pdf
Az egész kötetet lásd: