A MAGYAR ZSIDÓK SORSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT... 259
Gemma LaGuardia a New York-i polgármesternek, Fiorello LaGuar-diának volt a húga, és egy Glück Hermann nevű budapesti zsidóhoz ment feleségül. Az asszony idegen nyelveket tanított Budapesten. A Magyar Szó c. lapban denunciálták, utána letartóztatták. Mivel értékes túsznak tekintették, először Mauthausenba került, ahol különleges táborba tették, majd Himmler személyes utasítására átvitték Ravensbrückbe.19
Magyar kormányképviselők azt szorgalmazták, hogy a magyar zsidó állampolgárok térjenek haza a Harmadik Birodalomból és a hozzá csatolt területekről, s egyidejűleg felléptek tulajdonuk védelmében, vagy ha azt elvették tőlük, akkor azért, hogy visszakapják. Egy ide vonatkozó egyezmény értelmében a jelzett területeken élő magyar zsidók vagyona a magyar államhoz tartozónak minősült. Az egyezmény előírásainak megfelelően Spányi prágai magyar konzul 1943. június 29-én a német külügyminisztérium és a Cseh-Morva Protektorátus megbízottjának egy névsort nyújtott át a magyar zsidókról, és felsorolta az illető személyek ingó és ingatlan vagyontárgyait is.20 A német érdekszférában élő magyar állampolgárságú zsidók javainak kérdését von Thadden a budapesti német követséghez is eljuttatott, 1943. december 17-i keltezésű átiratban tette szóvá. A magyar kormány, mint ugyanaznap Jagow visszaigazolta, a még mindig német területen lévő zsidók javait illetően ragaszkodik a területiség elvéhez, és ahhoz is, hogy a korábban ott élt vagy időközben repatriált zsidók javait visszaszármaztassák.21
Az RSHA (Reichssicherheitshauptamt, Birodalmi Biztonsági Főhi-vatal) azon buzgólkodott, hogy a Harmadik Birodalmat maradéktalanul megtisztítsa a zsidóktól. Véget akart vetni a türelmes magatartásnak, amely abban nyilvánult meg, hogy a külföldi zsidók repatriálására vonatkozó és a külügyminisztérium által megszabott határidőt hivatalosan újra és újra meghosszabbították. 1943. július 5-én közölték von Thaddennal, hogy a végső megoldás érdekében jelöljék meg a hazatelepítés végső időpontját. Az utasítás úgy szólt, hogy a semleges országok és a tengelyhez tartozó országok zsidó állampolgárainak legkésőbb 1943. július 31-ig meg kell kapniuk a kiutazási engedélyt, s ez vonatkozzék a magyar zsidókra is. Akiket a határidő leteltétől számított harmadik nap után német területen találnak, azokkal „minden tekintetben úgy járnak el, ahogy a német állampolgárságú zsidókkal". Felszólították von Thaddent, hogy „tegyen félre minden skrupulust a zsidókérdés végső megoldása érdekében"22.
Hasztalan adta azonban a „jó tanácsot" az RSHA, német
részről folytatódott a halogató taktika a külföldi zsidók hazatelepítésével
kapcsolatban. Különösen a Cseh-Morva Protektorátusban élő magyar zsidók
esetében. A német hatóságok egyes alkalmakkal egyszerűen nem voltak haj
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham259.pdf
Az egész kötetet lásd: