248 A KÁLI AY-KORSZAK

Budapesten a rég várt per azok ellen a németbarát katonatisztek ellen (egyebek között Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy József vezérőrnagy, Zöldi Márton százados ült a vádlottak padján), akiknek részük volt az 1942. évi januári-februári délvidéki tömeggyilkosságokban (lásd a 6. és a 32. fejezetben). Ezeket a tiszteket, akik szerbeket és zsidókat gyilkoltattak le, államérdekből vonták felelősségre, de a pert a németek ellenük irányuló provokációnak tekintették.85

Kállay ahhoz fűzte reményeit, hogy az angolok és az amerikaiak a Balkánon partra szállnak. Ebből ugyan semmi nem lett, mindazonáltal a miniszterelnök egyre lázasabban kereste a tisztes kiutat, hogy elhárítsa Magyarország megszállását akár német, akár szovjet csapatok által, mivel mindkét lehetőség iszonyattal töltötte el. Fő célja abból állt, hogy visz-szaszerezze Magyarország „teljes cselekvési szabadságát"86, s ennek érdekében arra próbálta rávenni a vezérkar főnökét, Szombathelyi Ferenc vezérezredest és Horthy kormányzót, hogy eszközöljék ki a magyar katonai alakulatok hazahozatalát Ukrajnából, a frontról, enélkül ugyanis az előretörő szovjet erőket nem lehet megállítani a Kárpátoknál.87 Önálló vonalatpróbált vinni Kállay, és szerette volna megakadályozni, hogy az ország idegen katonai megszállás alá kerüljön. Gyakorta foglalt el kétértelmű és megalkuvó álláspontot. Érthető módon halálosan félt Oroszországtól és a kommunizmustól, képtelen volt reálisan felmérni, hogy a szövetségeseket mire kötelezte egymás iránt háború alatti politikai és katonai együttműködésük. A „titkos" tárgyalások feltűnő módon folytak tovább, viszont a miniszterelnök elmulasztottá megtenni a legszükségesebb katonai óvintézkedéseket. Mindez végeredményben oda vezetett, hogy előbb a németek szállták meg az országot, majd a szovjetek. Nagyon valószínű, hogy ha Kállay nem követ el ennyi hibát, az ország szovjet megszállása akkor is bekövetkezik, szinte elkerülhetetlenül.88 A legjobb esetben is csupán annyit érhetett volna el, és ez már-már irreális feltételezés, hogy a németeket lebeszéli egy lojális ország megszállásáról, vagyis arról, hogy erre a célra vegyék igénybe fegyveres erejük egy részét, amire másutt oly égető szükség volt. Mondani sem kell talán, hogy ha legalább ennyit elér, a magyarországi zsidóság sorsa is egészen másként alakulhatott volna.

A német megszállást megelőző néhány hónapban a zsidókérdés némileg háttérbe szorult, hiszen más gondjuk volt a németeknek és más Kállaynak is. Emez azon fáradozott, hogy kiléptesse Magyarországot a háborúból, amazok viszont azon, hogy ne tudja kiléptetni. Kállay politikájának gyengeségei 1944 márciusának elején kerültek a gyújtópontba, amikor már minden jel arra mutatott, hogy küszöbön áll a német megszállás. A Magyarországot közvedenül fenyegető veszély ellenére a Kál-lay-kormány nem tette meg a döntő katonai ellenintézkedéseket, és to

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham248.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/