A KÁI1 .AY-KORSZAK 247
és nélküle a nád hadigépezetet működtető romániai olajmezőket sem tarthatták volna. Hitler joggal aggodalmaskodott, hogy megismétlődhet az olasz eset, és Magyarország netán kapitulál. A vezérkar ezért 1943. szeptember 30-án elkészítette Magyarország megszállásának és lefegyverzésének tervét, 82 melynek kidolgozásában Maximilian von Weichs tábornagy is részt vett, akit az előző hónapban neveztek ki a délkelet-európai német haderő főparancsnokává. A katonai terv kíséretében új politikai irányvonal lépett érvénybe. Veesenmayert még ugyanebben a hónapban újból Magyarországra küldték, hogy „a helyszínen tanulmányozza, miként volna a gyakorlatban megnövelhető a német befolyás a magyarországi belpolitikai fejleményekben"83.
Veesenmayer második magyarországi küldetése
Veesenmayer 1943. december 10-én készítette el második jelentését, és az megerősítette Hitler Magyarországgal kapcsolatos gyanúját. Sötét képet festett Magyarországról mint szövetségesről, és egész sor előterjesztést tett arra nézve, miként lehetne a helyzeten „javítani". A javítást úgy képzelte el, hogy Horthyt gyengeségei ellenére is meg kellene hagyni a helyén. Nem sokat tévedett, amikor úgy jellemezte a kormányzót, hogy alapvetően jó katona, de „csapnivaló politikus", aki „nem ért semmit sem a bel-, sem a külpolitikából".
Előrevetítvén a német megszállást, azt állította;, hogy „a magyar probléma minden vonatkozásban a lehető legtökéletesebben megoldódik", ha Horthyt „kiszabadítják környezetének karmaiból", és a „Führer katonájává teszik". Horthynak olyan tanácsadókra van szüksége, mint „a Führer, a Birodalom és a Birodalom olyan megbízottja, aki hivatása magaslatán áll". A zsidókérdéssel kapcsolatban leszögezte, hogy „az első számú ellenség a zsidóság, az 1,1 milliónyi zsidóság ugyanannyi szabotőrt jelent... és a bolsevikok szálláscsinálóit kell látni bennük".
Veesenmayer három mellékletet fűzött a jelentéshez. Az elsőben Bethlennel folytatott megbeszéléséről számolt be, a másodikban arról, hogy mit tárgyalt a németbarát Jurcsek Béla közellátási minisztériumi államtitkárral, a harmadikban részletesen leírta, hogyan képzeli a belenyúlásra magyar ügyekbe. Azt javasolta, hogy szünet nélkül és fokozódó hevességgel bírálják a kormányt a zsidókérdés kezelése tárgyában, közben pedig biztosítsák Horthyt afelől, hogy az „udvari zsidókat" majd megkímélik. Leszögezte továbbá, hogy „a korábbi egyeztetett terv alapján haladéktalan cselekvésre van szükség a zsidókérdésben"84.
Veesenmayer budapesti tartózkodása idején a magyar kormány
újabb fejfájást okozott a németeknek. 1943. december 14-én megkezdődött
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham247.pdf
Az egész kötetet lásd: