A KÁI1 .AY-KORSZAK 245
ból jöttek, viszont azokat a zsidókat, akik a tudomány, az ipar, a pénzügyek területén érdemeket szereztek, hazafiaknak tartja, és nem akarja, hogy nekik bántódásuk essék. Ámde még a kis zsidók esetében is megfelelőbbnek tartaná, ha Magyarországon vehetnék hasznukat, semhogy Ukrajnába küldjék őket.73
Körülbelül öt hónappal Sztálingrád után Kállay egyre erőteljesebben kereste a háborúból kivezető utat. Erőfeszítéseinek újabb lendületet adtak a nyári események, Olaszország kapitulációja és ennek nyomán a szövetségesek hadi sikerei Olaszországban, Észak-Afrikában, a Távol-Keleten, valamint a Vörös Hadseregéi keleten.74 Ámde Kállayról is elmondható ugyanaz, ami 1944. október 15-e kapcsán Horthyról, hogy a legelemibb katonai óvintézkedéseket sem tette meg, amivel eltorlaszolhatta volna a közelítő katasztrófa útját. A vezérkarban és általában a tisztikarban a németbarát elemek a helyükön maradtak, s az országos és helyi sajtó kevés számú kivételtől eltekintve antiszemita és antibolsevista uszítással fertőzte a lakosságot. Súlyosbította Kállay helyzetét, hogy saját pártjában, a MEP-ben a jobbszárny bizalmatlan volt vele szemben, a jobboldali ellenzéki pártok állandó támadásainak össztüze zúdult rá,75 és a baloldali ellenzéki csoportok körében alig akadt egy-két támogatója.76 Az ország politikai vezetői között csak a kormányzó jóindulatára számíthatott, és mindössze néhány miniszterben, Keresztes-Fischer Ferencben, báró Bánffy Dánielben és Ghyczy Jenőben bízhatott meg száz százalékig. A magas rangú katonatisztek között nagyon kevés híve volt, a 29 főtisztből 21 volt sváb származású, és ezek jobbára a Harmadik Birodalommal rokonszenveztek.77
Kállay a konzervatív-arisztokrata osztályérdeket képviselte, és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy azt a megoldást válassza, amelyet az ország gyenge, ám aktív centrista és a centrumtól balra elhelyezkedő demokratikus erői ajánlottak. Ezek az erők nem egyszerűen csak határozottan ellenezték a költséges és értelmetlen háborút, de helytelenítették a zsidók ellen életbe léptetett intézkedéseket is. 1943. július 31-én a Független Kisgazdapárt, a Földmunkáspárt és a Polgári Párt terjedelmes memorandumban követelte a munkaszolgálat megszüntetését és azt, hogy a zsidókat is a rendes katonai egységekbe sorozzák be. Ebben a memorandumban egyebek között a következők olvashatók:
...A magyar alkotmányos jogrendet magasabb síkon is helyre
kell állítani. A magyar alkotmány egyik legfőbb alapja a jogegyenlőség, melyet
közjogilag alaptörvénynek kell tekinteni, noha nekünk nincsenek - forma szerint
- alaptörvényeink, mint a papirosalkotmányú országoknak. Vagyis; a magyar
alkotmány szellemében törvény nem kerülhet ellentétbe a jogegyenlőség elvével.
Ha mégis létrejön ilyen törvény, aminthogy létrejött nem is egy, akkor egy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham245.pdf
Az egész kötetet lásd: