244 A KÁLI AY-KORSZAK
mássá a politikái légkört, és dolgozzák meg úgy a közvéleményt, hogy a zsidóság megsemmisítésének semmi ne álljon az útjában. Himmler kevesellte a külügyminisztérium diplomáciai kezdeményezéseit, és 1943 májusában azt javasolta Kaltenbrunnernak, az RSHA vezetőjének, hogy kezdjenek vizsgálatot a zsidók rituális gyilkosságainak ügyében. Rendezzenek látványos pereket, vonultassák fel a legjobb szakértőket, széles körben terjesszék a per során felszínre került „bizonyítékokat", hogy „a kérdéses országokból könnyebben lehessen kitelepíteni a zsidókat". A helyi rituális gyilkossági esetek hitelét növelendő, a propagandaszervek utasítást kaptak, hogy árasszák el a közvéleményt Helmuth Schlamm Diejü-dischen Ritualmorde c. írásának példányaival.68
Május 21-én Sztójay megbeszélést folytatott Wagnerral, akit tájékoztatott arról, hogy a Hitler-Horthy-találkozó nyomán Kállay „fontolóra vette, hogy határozott intézkedéseket kezdeményez a zsidók ellen". Ismételten rámutatott a nehézségekre, amelyeket a zsidókérdés megoldása támaszt Magyarországon, és kifejtette, hogy a zsidóellenes intézkedéseket fokozatosan lenne célszerű bevezetni. Az első lépésként a zsidóknak csak egy részét telepítenék át, mégpedig azokat, akiknek eltűnése nem kelt riadalmat a hátramaradókban, s csak akkor folytatnák az akciót, ha az első kitelepítettek már egzisztenciát tudtak teremteni maguknak.69
Okkal feltételezhető azonban, hogy a Sztójay által előadottak nem fedték pontosan a kormány akkori hivatalos álláspontját. A külügyminisztérium utasította Jagowot, hogy tájékozódjék Budapesten e tárgyban.70 Jagow 1943. június 2-án jelentette feletteseinek, hogy személyes véleménye szerint kétséges, vajon Sztójaynak volt-e felhatalmazása a fentiek közlésére. Kállay 1943. május 29-i beszédében fejtette ki álláspontját, amely Jagow szerint nem sokat változott, mert leszögezte: mindaddig nem hajlandó deportáltatni a zsidókat, amíg nem tudja, hogy hová kerülnek.71
Június 11-én Sztójaynak újabb megbeszélése volt a zsidókérdésről a külügyminisztériumban. Ezúttal a politikai osztály helyettes vezetőjével, Ottó von Erdmannsdorffal találkozott. Megint a zsidókérdés radikális megoldásának gazdasági bonyodalmait ecsetelte, és megkönnyebbülésének adott hangot, hogy Kállay a zsidókérdés humánus megoldását óhajtja Magyarországon.72
Nagyon valószínűtlen, hogy a németeket meggyőzték volna
Sztójay bizonykodásai. Gyanakvásuk nemhogy eloszlott, hanem inkább megnőtt,
amikor 1943 júliusában Himmler hivatala egy Horthyval folytatott beszélgetésről
kapott jelentést. Ebből kitűnt, hogy a zsidókérdésben a kormányzó nagymértékben
Osztja miniszterelnöke nézeteit. A jelentés meg nem nevezett készítője
hangsúlyozta, hogy Horthy hajlandónak látszik az országot megszabadítani „a kis
zsidóktól", akik eredetileg Galíciá
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham244.pdf
Az egész kötetet lásd: