A KÁI1 .AY-KORSZAK 239
gyar követ, Barcza György ezért utazott magánlátogatásra Rómába 1943 tavaszán.53
Miközben Kállay „nemhivatalos" küldöttei „titkos" tárgyalásaikat folytatták, Kállay maga szintén lázas diplomáciai tevékenységet fejtett ki. Ennek csúcspontja volt az a látogatás, amelyet Rómában tett 1943. április 1-je és 3-a között. Feltehetőleg ki akarta puhatolni Mussolini véleményét egy esetleges különbékéről, s javasolta, hogy Olaszország és Magyarország, esetleg Finnország bevonásával, „alakítson kí olyan közös politikát a tengelyen belül, amely nem érintené a szövetségi kötelezettségeket és nem sértené a szövetségesi hűséget"54.
Rosszallását fejezte ki Kállay, amiért szerinte Mussolini a zsidókérdésben engedett a német követelődzéseknek, s közölte, hogy Magyarország pontosan az ellenkezőjét teszi ennek. Majd hozzátette, bár számszerűen és számarányát tekintve jóval nagyobb a zsidó lakosság Magyarországon, mint Olaszországban, ebben az ügyben „nem tűr külső beavatkozást". Mussolini álláspontját kiváltképpen azért találta érthetetlennek, mert Olaszországban a zsidók száma nem haladta meg a 60 000 főt, az ország politikai és gazdasági életében nincs jelentős szerepük, és Magyarországtól eltérőleg „a nép körében szinte egyáltalán nem él az antiszemitizmus". Az egyetlen részletkérdés, amelyben Mussolini szembehelyezkedett a németekkel, az volt, hogy az Olaszországban lévő magyar zsidókkal szemben nem léptetett életbe hátrányos megkülönböztetést, és helyzetük ugyanolyan volt, mint a többi magyar állampolgáré.55
Kállay római tartózkodása idején Jagow táviratot küldött Ribbentrop-nak, és javasolta, hogy a magyarországi általános politikai vonal megváltoztatása érdekében lépjenek közbe. Felpanaszolta, hogy a magyarországi politikai helyzet egyre barátságtalanabb, és a zsidók lassacskán visszanyerik „negatív" befolyásukat. Németország - miként indítványozta - úgy javíthatna a helyzeten, ha elérné, hogy egy szélesebb alapokon nyugvó kormány alakuljon, s ebben a németbarát volt miniszterelnök, Imrédy Béla is helyet kapna.56
Kállay azzal próbálta növelni politikai és diplomáciai lépéseinek a hitelét, hogy az országon belül viszonylag kesztyűs kézzel bánt a zsidósággal. A németek határozott rosszallása ellenére tűrte, hogy ha nem is nagy számban, de állandó jelleggel vándoroljanak ki zsidók Palesztinába,57 és semmit sem tett az ellen, hogy a maroknyi asszimilált zsidó továbbra is ott üljön a felsőházban.58
A németeket kiváltképp az bosszantotta, hogy a magyar
honvédelmi minisztérium tisztviselői folytonosan panaszkodtak, amiért „a doni
visszavonulás során... a biztonsági szolgálat emberei csapatostul lőnek agyon
zsidó munkaszolgálatosokat". Figyelmeztették a németeket, hogy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham239.pdf
Az egész kötetet lásd: