A KÁI1 .AY-KORSZAK 237
nyújt Magyarország menedéket. Sztójay, mint mindig, most is próbált magyarázkodni, közölvén, hogy ő maga nem ért egyet azzal, aminek továbbításával kormánya megbízta.45
Luther figyelmeztetését megtoldotta Budapesten Fritz Gebhardt Hahn német követségi titkár, aki követelte, Magyarország ismerje el, hogy a zsidóság milyen súlyos fenyegetést jelent.46
Szélsőjobboldali nyomás alatt
A németek ismétlődő követeléseivel kapcsolatos hivatalos magyar kormányálláspontot ferde szemmel nézték Kállay ellenfelei, beleértve még a MÉP jobbszárnyához tartozó néhány politikust is. Báró Vay László, felsőházi tag egyike volt a leghangosabban elégedetlenkedőknek.47 Ez a közismert antiszemita 1943-ban szintén tagja volt annak a parlamenti küldöttségnek, amely március 12-én Münchenben a náci párt székházában látogatást tett Martin Bormann-nál. Lukács Béla, a MEP vezére állt a küldöttség élén, amelyben helyet kapott Laky Dezső professzor, Thu-ránszky Pál és Huszovszky Lajos, valamennyien a képviselőház tagjai. Pár héttel elutazásuk előtt jobboldali MÉP-párti képviselők egy csoportja beadványt adott át Lukácsnak, s ebben azt követelték, hogy „a szegedi gondolat szellemében határozott, harcos és jobboldali belpolitikát folytassanak, szigorú intézkedésekkel a zsidók, a felforgató elemek, továbbá új és hathatós intézkedésekkel a zsidók ellen"48. Nagyjából ezzel egy időben Vay felkereste Jagowot, és kifejezte reményét, hogy Münchenben a zsidókérdésről is szó lesz majd, mert „e téren sok még a tennivaló Magyarországon". Mint mondotta, Lukácsot és társait alaposan és ellentmondást nem tűrően el kellene igazítani ebben a kérdésben. Jagow azonnal riasztotta a külügyminisztériumot, nehogy kiszivárogjon, hogy Vaytól származik az értesülés.49
Mindenesetre Vay tanácsát megszívlelték, és a külügyi hivatal belföldi osztályának egyik munkatársa, a követi rangban lévő Bergmann Ribbent-rop jóváhagyásával 1943. március 9-i keltezéssel terjedelmes előterjesztést készített Bormann részére. A Luther által 1942. október 6-án szövegezett előterjesztéssel összhangban azt javasolta Bormann-nak, hogy Lukács ék útján a következőket tanácsolja a magyar kormánynak:
- hozzanak törvényt, amely a zsidókat kivétel nélkül kirekeszti az ország szellemi és gazdasági életéből, és kártérítés nélkül azonnal elkobozza minden vagyonukat;
— késedelem nélkül kötelezzék a zsidókat
megkülönböztető jelzés viselésére, hogy könnyebb legyen a kormányintézkedéseket
érvénye
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham237.pdf
Az egész kötetet lásd: