232 A KÁLI AY-KORSZAK
ket. Ami a vagyonukat illeti, azt indítványozta, hogy ezt a kérdést a területi elv alkalmazásával, gondnokság alá helyezéssel oldják meg. Afelől is biztosította Sztójayt, hogy ugyanígy járnak majd el az olasz zsidókkal. Sztójay jelezte, hogy kormánya csupán néhány zsidó hazatérését kívánja, és hozzá fog járulni, hogy a külföldön élő többi magyar zsidót kitelepítsék, mert „természetesen nem kíván Magyarország más államok mögött kullogni". Ami a magyarországi zsidóságot illeti, Luther iparkodott meggyőzni Sztójayt, hogy német részről a lehető leggyorsabb megoldást óhajtják, nevezetesen azt, hogy
- törvényes intézkedésekkel távolítsanak el minden zsidót az ország kulturális és gazdasági életéből;
- jelöljék meg a zsidókat;
- telepítsék a zsidókat keletre, hogy a végleges megoldást alkalmazhassák velük szemben;
- kössenek megállapodást a magyar zsidók vagyonáról a területi elv alapján.
Sztójay afelől puhatolózott, hogy ugyanezeket az
intézkedéseket ajánlják-e az olasz kormánynak is, és hogy vajon ő, Luther, a
német kormány hivatalos álláspontját közölte-e. Azt a választ kapta, hogy
hivatalos álláspontnak csak azt tekintse ez idő szerint, amit a megszállt
területeken tartózkodó zsidókkal kapcsolatban elmondott, mire Sztójay azt
javasolta, hogy a másik két témát Jagow útján tudassák a magyar kormánnyal, de
még október 18-a előtt. Ő ugyanis utána Budapestre utazik, és személyesen
próbálja majd megértetni Kállayval és Horthyval a zsidókérdés
összefüggésrendszerét. Jelezte, hogy tekintettel azokra a tapasztalatokra, amelyeket
Horthy 1919-ben szerzett a zsidósággal és a Kun-rezsimmel kapcsolatban, a
kormányzó a legnagyobb megértéssel fogadja majd a németek kívánságait.
Megpendítette, hogy a túl sietős végleges megoldás esetleg gazdasági
nehézségeket okozhat, lévén hogy 8-900 000,zsidó él az országban. Említést tett
arról, hogy Kállayt zavarják a kitelepített zsidók sorsára vonatkozó
„híresztelések", amelyeknek hitelét ő, mármint a miniszterelnök „személy
szerint kétségbe vonja", s hozzáfűzte, hogy a miniszterelnök súlyt helyez
arra, hogy a kitelepítést követően a zsidóknak biztosítva legyen a
megélhetésük. Elégedetten nyugtázta Luther ama kijelentését, mely szerint „az
összes kitelepített zsidót keleten útépítéseknél veszik igénybe, s ez
vonatkozik a magyar zsidókra is magától értetődően, majd utóbb zsidó
rezervátumokban helyezik el őket". Mielőtt Sztójay elköszönt volna, még
egyszer biztosította a német külügyi tisztviselőt afelől, hogy Kállay
megértéssel van a német álláspont iránt a zsidókérdés megoldását illetően,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham232.pdf
Az egész kötetet lásd: