230 A KÁLI AY-KORSZAK
megszállta területein élő magyar zsidókra is kiterjeszthessék a zsidóellenes rendelkezéseket, és hogy Magyarország kezdjen hozzá a végleges megoldáshoz.
Luther 1942. június 3-án feljegyzést készített, amelyben nyugtázta Kállay április 20-i beszédét, majd indítványozta, hogy német részről az alábbi követeléseket támasszák:
- a magyar kormány egyezzen bele, hogy a magyar zsidó állampolgárokat vessék alá a Birodalomban már végrehajtott „áttelepítési" programnak;
- tegyék kötelezővé Magyarországon a sárga csillag viselését;
- szerezzék meg a magyar kormány hozzájárulását ahhoz, hogy a magyar zsidóságot engedje át keletre telepítés céljából, Horvátországhoz, Romániához és Szlovákiához hasonlóan;
- Magyarország és Németország kössön egyezményt, és a területi elv alapján rendezze a zsidó polgárok vagyonának kérdését.^5
Kállay nem váltotta be a németek hozzá fűzött reményeit, hiszen nem teljesítette a németek speciális követeléseit, és arra utasította a Birodalomban, valamint az Európa német megszállás alá került országaiban szolgálatot teljesítő magyar diplomáciai képviseleteket, hogy gondoskodjanak az ott élő magyar zsidó polgárok életének és érdekeinek a védelméről (lásd a 8. fejezetet).
A németek azonban nem tágítottak, fokozták nyomásukat, s Kállay kénytelen volt valamit kitalálni, hogy halogató taktikájára magyarázatot adjon. Azzal érvelt, hogy Magyarországon nem lehet a zsidókérdést olyan könnyen megoldani, mint Németországban, egyrészt nagyobb számuk miatt, másrészt mert a nemzetgazdaságban is jelentősebb a szerepük. Hivatkozott arra is, hogy a németek saját érdeke is azt diktálja, hogy ne erőltessék a dolgot, lévén hogy Magyarország ipara a Harmadik Birodalom részére termel. A zsidókérdés szélsőséges megoldása ellen ezt a gazdasági érvet hozták fel mindazok a hivatalos magyar tényezők is, amelyek a zsidókérdést illetően érintkezésben álltak a németekkel.
A németek a külügyminisztérium és a budapesti követség útján
ostromolták a magyarokat, de azok a német hivatalos személyek is próbáltak
pressziót gyakorolni, akik különböző megbízatásokkal Budapesten jártak. Sűrűn
megfordult Budapesten például dr. Kari Clodius, a német külügyminisztérium
gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője. Budapesten jártában
megbeszéléseket folytatott a zsidókérdésről magyar kormányhivatalnokokkal
éppúgy, mint bizonyos szélsőjobboldali személyekkel. Míg az utóbbiak, így
például Heszlényi József vezérőrnagy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham230.pdf
Az egész kötetet lásd: