A KÁI1 .AY-KORSZAK 228
április 20-án politikai nyilatkozatot tett. A hazai és külföldi nácik kegyeit elnyerendő, ezúttal túlment a zsidókérdés szociális keretein, és megemlítette, hogy Magyarországon a zsidókérdés megoldása érdekében kívánatosnak látszik mintegy 800 000 zsidó „kiutasítása". Nyomban hozzátette azonban, elődeinek nyomdokaiban maradva, hogy ez természetesen csak távlati cél, amelynek teljesítése a háború utánra marad.16
Kállay az antiszemitizmus „civilizált" változatát vallotta, álláspontja az volt, hogy a zsidókat fokozatosan kell kiszorítani az ország gazdasági, társadalmi és kulturális életéből. S ha eltekintünk a zsidó munkaszolgálatosokkal szemben Ukrajnában és Borban elkövetett kegyedenkedések-től, amelyek nem az ő közvetien hatáskörébe tartoztak, akkor meg kell állapítanunk, hogy miniszterelnöksége idején a zsidókkal szemben tömeges fizikai erőszakot nem alkalmaztak. De részint saját politikai céljai érdekében, részint pedig azért, hogy a németek kedvében járjon, Kállay alaposan megnehezítette a zsidók életét jogi, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt, s eltűrte a féktelen antiszemita propagandát és uszítást, ami végül is a nácik malmára hajtotta a vizet az ország megszállása idején.
Belül és az ország határain túlról nagy nyomás nehezedett rá, és saját pártjának jobbszárnya is folyvást szorongatta, így Kállay kénytelen-kellet-len újabb törvényeket hozatott a zsidók ellen,17 egész sor zsidóellenes politikai nyilatkozatot tett, és azt is engedélyezte, hogy több ezer zsidó munkaszolgálatost adjanak át a németeknek, akik a bori rézbányákba kerültek (lásd a 10. fejezetet), továbbá több tízezer munkaszolgálatost hurcoljanak ki Ukrajnába.
A Kállay-kormány működésének első négy hónapja után, az általa foganatosított intézkedések láttán Jagow azt jelentette Ribbentropnak, hogy a miniszterelnök hű a Harmadik Birodalomhoz. Sőt még azt is megállapította, hogy „a zsidókérdésben keményebb az álláspontja, mint amilyet az elődei elfoglaltak"18.
1942 júniusában már gőzerővel haladt az európai zsidóság
módszeres kiirtása. A náci uralom alá került Európából szakadatlanul gördültek
a deportálóvonatok a lengyelországi megsemmisítőtáborok felé. A tervek között
szerepelt a magyar földön élő, majdnem egymillió zsidó bevonása is a végleges
megoldás programjába. Jagow értékelésén felbuzdulva, a nácik próbára akarták
tenni Kállayt, meg akarván bizonyosodni afelől, hogy valóban olyan
megbízható-e, amilyennek Jagow lefestette, s a zsidókérdést tekintették a
próbakőnek. Azonnali hangos és összehangolt kampányba kezdtek, minden lehetséges
oldalról nyomást gyakoroltak rá, hogy ideológiájukból eredő végcéljukat
elérjék. Hivatalos politikai és diplomáciai csatornákon keresztül azzal a
követeléssel bombázták, hogy a magyar kormány haladéktalanul zárkózzék fel és
al
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham228.pdf
Az egész kötetet lásd: