HETEDIK FEJEZET oc -
" . .. . . -—-güg):
Kállay politikája
KÁLLAY 1942. március 9-i miniszterelnöki kinevezésével a politikai inga Bárdossy nyíltan németbarát irányzatáról ismét Teleki óvatos anglofíl vonalára lendült. Nem volt könnyű érzékelni ezt a kormány összetételéből1 vagy Kállay döntéseiből, nyilatkozataiból, amelyeket az első tíz hónapban tett. Jagow, a budapesti német követ a külügyminisztériumnak küldött jelentésében az új miniszterelnökről a következő értékelést adta:
Kállay alapjában apolitikus egyéniség, és a legutóbbi néhány évben sem a belpolitikában, sem a külügyekben nem volt aktív. A nemzetiszocializmust „idegen koncepciónak" tartja, és bensőleg nem rokonszenvez vele. Ennek ellenére Németország tekintetében kétségtelenül elődje politikáját fogja folytatni.2
Jó oka volt Jagownak, hogy ezt a véleményt alakítsa ki, mert Kállay miniszterelnöki .minőségében először március 19-én állt a nyilvánosság elé, és megnyugtatta a németeket, hogy a háború a „mi háborúnk", és hogy Magyarország harcolni fog az érdekeiért. Nem sokkal utóbb több száz baloldalit, köztük jó néhány szociáldemokratát letartóztattak, lecsuktak vagy büntetőszázaddal a frontra küldtek.3
Kállay Miklós ősi középnemesi család sarjaként a Szabolcs
megyei Nyíregyházán, a 11. század óta fennálló családi birtokon született
1887-ben. A jóképű, tipikus magyar úr Horthy személyes barátja volt, akinek
politikájával és nézeteivel általában egyetértett. Egyetemeinek elvégzése után
(Genf, Párizs és Budapest egyetemein tanult, a politikai tudományokból szerezte
doktorátusát) politikai pályájának első 18 évét a megyei közigazgatásban
töltötte, ahol a főispánságig vitte. A gazdaság és különösen a mezőgazdaság
érdekelte, ehhez értett, ezért Gömbös földművelésügyi miniszteré volt 1932.
október 1. és 1935. január 9. között. 1937-ben Horthy egyszerre felsőházi taggá
és árvíz- és öntözésügyi hivatali elnökké nevezte ki, ami jól tükrözte,
mennyire tisztelte és csodálta.4 Noha egyáltalán nem volt a nácik és
még a németek híve sem, Kállay az arisztokrata-dzsentri rend tipikus
képviselőjeként elkötelezte magát a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham222.pdf
Az egész kötetet lásd: