A BÁRDI )SSY-KORSZAK 221
datást. A parlamenti vitában 1942. július 14-én Kállay a szerb áldozatok számát 2250 főben határozta meg. C. A. Macartney, 2:107-108. o.
83. Popovics és Kállay kijelentéseit a parlamentben Karsai idézi, i. m., 162-164. o.
84. Részleteket a beszédből lásd mo., 214-220. o.
85. Hárman katonatisztek voltak - Feketehalmy-Czeydner, Grassy és Deák -, a további tizenkettő csendőrtiszt. Név szerint: Horkay József, Gál Lajos, Báthory Géza, Fóty Ferenc, Stepán László, Kun Imre, Csáky József, Budur Károly, Kacskovics Balázs, Képíró Sándor, Zöldi Márton és Gerencsér Mihály. Magyarország és a második világháború, 418-419. o. Vö. még RLB, 64. dok.
86. Magyarország és a második világháború, 421. o.
87. Karsai, i. m., 385. o.
88. C. A. Macartney, 2:201. o. Geyer azt állítja, hogy az öt fővádlottat halálra ítélték. Feketehalmy-Czeydner, Grassy, Zöldi és Deák mellett ötödikként Korompay Gusztávot említi, a „strand hóhérát", de ő nem szerepelt az ügy 15 vádlottja között. Geyer: „Az 1942. évi újvidéki razzia." 48. o.
89. C. A. Macartney, 2:201-202. o. Vö. az 1. fejezettel.
90. Karsai, i. m., 390. o.
91. RLB, 63. dok.
92. Uo., 64. dok.
93. Uo., 65. dok.
94. Uo., 64. dok.
95. Lásd Veesenmayer 642. sz., 1944. március 31-én, Ribbentropnak küldött táviratát. Német Külügyi Levéltár, Koblenz.
96. Karsai, i m., 174. o.
97. Uo., 618-623. o. A délvidéki bűntények elkövetőit a háború után a magyarok és a jugoszlávok bíróság elé állították, és sokukat Újvidéken kivégezték. A részleteket lásd a 32. fejezetben.
98. Nicholas Kállay: Hungárián Premier. Columbia University Press, New York, 1954, 8. o. Magyarul: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Egy nemzet küzdelme a második világháborúban. Európa-História, Bp., 1991,1-IL kötet.
99. Horthy először 1941 . november végén fordult
Bárdossyhoz ez ügyben. A kormányzó ekkor 73 éves volt, s nemcsak ő, hanem az
egész dzsentri arisztokrata vezetés hevesen szemben állt Albrecht főherceg
törekvéseivel, aki viszont a németek, valamint a magyar szélsőjobb rokonszenvét
bírta és támogatását élvezte. Horthy elérte, hogy a parlament 1942 februárjában
fiát, Istvánt válassza kormányzóhelyettessé. Nem sokkal ezután Horthy István
kiment a frontra mint pilóta. 1942. augusztus 20-án gépével lezuhant, és
szörnyethalt. A kormányzóhelyettes-választás hátterét lásd Horthy Miklós
titkos iratai, 309-312. o., C. A. Macartney, 2:74-79. o. Továbbá Mario D.
Fenyő: Hitler, Horthy and Hungary. German-Hungarian Relations, 1941 -1944.
Yale University Press, New Haven, 1972, 57-60. o.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham221.pdf
Az egész kötetet lásd: