A BÁRDI )SSY-KORSZAK 213
lisok hálás elégedettséggel nyugtázták a bíróság példásan szigorú ítéleteit, Feketehalmy-Czeydnert 15 évi, Grassyt 14 évi, Deákot 13 évi és Zöldit 11 évi börtönbüntetésre ítélték. Négy további magas rangú tiszt egyenként 10 évet kapott, és megbüntettek jó néhány kisebb bűnöst is.88
A magyar katonai büntető törvénykönyv értelmében a vádlottak szabadlábon védekezhettek. Ezt kihasználva a négy fővádlott kiszökött az országból, Bécsbe menekült, ahol a Gestapo vendégszeretetét élvezte. A menekülést Albrecht főherceg segítette elő, aki korábban igényt formált a magyar trónra, és Heinrich Himmler bizalmi emberei közé tartozott. Albrecht fenntartás nélküli támogatója volt a magyarországi szélsőjobboldali politikai mozgalmaknak, az Ébredő Magyarok Egyesületének és a Magyar Országos Véderő Egyesületnek.89
A tisztek szökése és az ősi katonai becsületkódex megszegése a szélsőjobboldal kivételével mindenkit mélyen felháborított. A kormánysajtó és a mérsékelt lapok egyaránt ki voltak kelve magukból. Január 18-án a Kállay-kormány hivatalos nyilatkozatot tett közzé, és ebben megállapította, hogy a szökés „megbotránkoztató és példa nélkül álló eset a magyar hadsereg történetében". Az ügy ugyanezen á napon a kabinet ülésén is szóba került. Arra azonban semmi bizonyíték nincs, hogy akár diplomáciai, akár jogi lépés történt volna a bűnösök kiadatása érdekében, mint ahogy arra nézve sincs, hogy netán tiltakoztak volna a Harmadik Birodalomnál, amiért politikai menedéket nyújtott nekik.90
Alighogy a főtisztek megszöktek, Kari Werkmeister
követségi tanácsos nyomban riasztotta a német külügyminisztériumot. Jelentette,
hogy egy társasági összejövetelen találkozott Szombathelyivel, aki igyekezett
őt meggyőzni arról, hogy az ügy nem lebecsülendő, mert a délvidéki mészárlás -
mint mondotta - „nemzeti szerencsétlenség". Amikor a tanácsos megkérdezte,
miért kellett újból elővenni az ügyet, amelyet majd egy esztendeje egyszer már
lezártak, Szombathelyi közölte, hogy ez a belügyminiszter kívánságára történt.
Werkmeister azonban a külügyminisztériumra gyanakodott, és a német
külügyminisztérium államtitkárától, Gustav Steengracht von Moylandtól kért
tanácsot és utasítást, mitévő legyen a magyarok által indított újabb
vizsgálattal kapcsolatban.91 1944. január 19-én SS-Brigadeführer
Walter Hewel, a külügyminisztérium rendkívüli és meghatalmazott követe a Führer
főhadiszállásán tájékoztatta Ribbentropot, hogy a Werkmeister által feltett
kérdéssel, illetve a szóban forgó ügy kezelésével kapcsolatban mi Hitler
elképzelése. Azt javasolta, közöljék a magyarokkal, hogy a több ezer nő és
gyerek megölésének históriája mesebeszéd, és ne adjanak ilyesminek hitelt,
elképzelhetetlen, hogy a honvédség ilyen rémségeket elkövessen. Közöljék azt
is, hogy a tömeggyilkosság a zsidók koholmánya,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham213.pdf
Az egész kötetet lásd: