A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA 21
lyája összefonódott azzal az ambivalenciával, amely a két világháború között a jobboldalnak a zsidókérdésre vonatkozó szemléletét jellemezte. Az ellenforradalmi jobboldal mindkét szárnya már korán felismerte Gömbös antiszemita és demokráciaellenes szónoklatainak lendületessé-gét. Értelmiségellenes kirohanásait csillapíthatatlan hatalomvágya táplálta; ravasz volt és hiú; soviniszta nacionalizmusa - meglehet, öntudatlanul - abból fakadt, hogy szívesen palástolta volna sváb származását. A dzsentrik fülének oly kedves társadalmi eszmefuttatásai egyszerre támadták a nagybirtokosokat és a finánctőkéseket - az előbbieket a Habsburgokhoz fűződő nexusaik miatt, az utóbbiakat pedig zsidó tagjaik miatt. Megfogalmazta a szélsőjobb társadalmi programjának mindkét elemét, a magyar föld kultuszát, illetve a „keresztény gondolatot", kifejezve állítólag a parasztság földreformigényét, illetve a keresztény munkásság és alsó középosztály undorodását a zsidó tőke mohóságától.57 Miközben fennhangon támadta a legitimistákat, politikai ideológiáját legbelül antiszemitizmusa éltette. A legtöbb antiszemitához hasonlóan ő is elfeledkezett az 1848-49-es szabadságharcban részt vett zsidók fontos szerepéről, és elegánsan átsiklott az általuk hozott, nagy világháborús áldozatok fölött is. A racionális érvekre fittyet hányva, a német nemzetiszocialisták módjára - akikkel 1921-től kezdve szoros kapcsolatban állt - ő is a keresztény társadalomtól idegen, azzal szemben ellenséges csoportnak tartotta a zsidóságot. Tevékenyen hozzájárult annak a náci mítosznak a terjedéséhez, hogy a zsidók egyszerre kizsákmányolók és forradalmárok, egyszerre plutokraták és bolsevikok. Antiszemitizmusa fokozatosan faji színezetét vett fel, amit egyre hangsúlyosabban vettek át tőle a „fajvédő" egyesületek. Gömbös szótárában a „fajvédelem" kétélű kifejezés volt, mert egyszerre irányult a zsidók mint kommunista ügynökök, illetve a zsidók mint kapitalisták ellen.58
A MOVE vezetőjeként Gömbös már az ellenforradalmi győzelem előtti sorsdöntő hónapokban is mint egyfajta árnyékkormány de facto feje szerepelt. Felismerve a MOVE fontosságát, Horthy örömest elfogadta Gömböstől az egyesület díszelnökségét. Szoros partneri kapcsolat alakult ki a két ellenforradalmi vezéregyéniség között, melyben Horthy a presztízst szolgáltatta. Gömbös pedig a szervezőkészséget és persze a nemzeti hadsereg törzsalakulatait.
Trianon és hatása
Két nappal a román csapatok 1919. november 14-i kivonulása
után, 12 000 fős „hősi" nemzeti hadserege élén Horthy bevonult a
„bűnös" Budapestre. Ideiglenes szállását a Gellért Szállóban ütötte fel,
ahol a leg
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham21.pdf
Az egész kötetet lásd: