A BÁRDI )SSY-KORSZAK 209
személyt tartottak őrizetben, és 15-50-et rövid kihallgatás után a helyszínen agyonlőttek, majd a Dunába dobtak.68 Január 22-én a tisztogatás irányítói úgy döntöttek, hogy a város „jómódú polgárai" közül szednek túszokat, vagyis elkezdődött a tehetős zsidók összefogdosása.
Az antiszemitizmussal már amúgy is megmérgezett katonákat azzal bujtogatták Zöldiék, hogy nagy zsákmányra van kilátás, külön adag rumot osztottak nekik,69 és elhitették velük: a helybeliek rálőttek magyar fegyveresekre. Zöldi maga szervezte meg az állítólagos „támadást" saját csapatai ellen, és kreált „bizonyítékokat" is oly módon, hogy bepólyált „sebesült" katonákat vonultatott föl a polgárokból és katonákból álló közönség előtt.70 Szüksége volt ürügyre, hogy felfokozhassa a partizánvadászok indulatait, és katonáit a partizánok titkos segítői ellen heccelje, mivel az első két nap eredményével Feketehalmy-Czeydner nem volt elégedett, még több hullát akart. Grassy félreérthetetlen kíméletlenséggel közölte embereivel: „nem azért vagyunk itt, hogy szemetet szedjünk, hanem hogy megtisztítsuk a terepet. Ezt a bandát ki kell nyírni!"
A „lövöldözések" megtorlásaképpen Feketehalmy-Czeydner parancsot adott a túézok tömeges kivégzésére. Azokra is vonatkozott ez a parancs, akiket a honvédségi és rendőri alakulatok aznap akár az utcán fogtak le, akár pedig lakásaikból hurcoltak el. A hőmérő higanyszála -30 °C-ot mutatott. Az első tömeges kivégzésre a Miletic utcában került sor, 30-40 embert, férfiakat, nőket és gyerekeket vegyesen összetereltek, megparancsolták nekik, hogy feküdjenek a földre, és kézifegyverekkel agyonlőtték valamennyit. Ezzel egy időben a Miletic és Grckoskolska utca sarkán egy másik csoportot, szerbeket és zsidókat vegyesen küldtek a másvilágra, s a vérengzés délelőtt fél tíztől délig tartott, percnyi szünet nélkül. A Belgrád rakparton kb. 60 emberrel végeztek. Nagyszabású mészárlásnak volt a színhelye az Uspenski ortodox temető, ahol 250 személyt gyilkoltak halomra, valamint a NAK sportstadion. Az áldozatokat meztelenre vetkőztették, és azt parancsolták nekik, hogy pucéran fussanak versenyt, s aki a leggyorsabb közülük, azt életben hagyják. De amint a tömeg futni kezdett, megszólalt a géppuska, és lekaszálta valamennyit, az utolsó szálig.71
A legvéresebb jelenetek azonban a Duna-parton játszódtak
le. A város különböző részeiből gyalogmenetben kísérték vagy teherautón hozták
a lefogottakat a strandra. Négyes sorokba állították őket,- és meztelenre
vetkőzve kellett várniuk kivégzésükre. Agyúlövedékekkel szaggatták föl a Duna
egybefüggő jégpáncélját, és a stégre hajtott szerencsétleneket úgy lőtték le,
hogy a vízbe bukjanak. Szemtanúk beszámolói szerint nagyon sokan, főleg
gyerekek, rimánkodtak hóhéraiknak, hogy végezzenek velük minél előbb, annyira
„kibírhatatlan" volt
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham209.pdf
Az egész kötetet lásd: