206 A BÁRDC >SSY-KORSZAK
tisztek és közlegények hozták, akik a véres tettek színhelyeiről tértek haza, és szemtanúi voltak a mészárlásoknak. Ennek ellenére sem állapítható meg teljes bizonyossággal, vajon a magyar vezetésnek volt-e tudomása augusztus végén arról, hogy a valóságban mibe torkollott a kitelepítettek sorsa; nem tudni, hogy ezeknek a vezetőknek voltak-e értesüléseik a magyarországi zsidók legyilkolásáról, és ha tudtak is róla, tehettek volna-e bármit, hogy a vérengzést megakadályozzák.
A délvidéki vérengzés
Hadművelet a partizánok ellen. Még el sem ült a vihar, amelyet a Ka-menyec-Podolszkijban rendezett vérfürdő kavart, máris új botrány, újabb tömegmészárlás híre rázta meg a nemzetet. Ezúttal arról a hadműveletről volt szó, amellyel a magyar kézbe került jugoszláv területet, a Délvidéket kívánták megtisztítani a minden korábbinál tevékenyebben működő partizánoktól.
A jugoszláv ellenállás a megszállók ellen szinte rögtön az 1941. áprilisi vereség után megkezdődött, de igazi lendületet csak akkor kapott, amikor 1941. június 22-én a németek megtámadták a Szovjetuniót. Az ország északi részében, a németek megszállta Bánátban csetnik gerillák működtek igen aktívan. Jobbára németektől zsákmányolt fegyverekkel felszerelkezve a német fennhatóság alá került bánáti területet használták támaszpontul, és onnét törtek be a magyar kézben lévő Bácskába. Főleg az ún. Sajkás vidékén, a Duna és a Tisza összefolyása által képzett háromszögben követték el rajtaütéseiket.
Tömegmészárlás a Sajkás vidékén. Olyan
híreszteléseket lehetett hallani, hogy a partizánokat ezeknek a rajtaütéseknek
az elkövetésére a németek bujtogatták, így akarván megakadályozni, hogy a
magyarok és a szerbek között „túlontúl baráti" szálak szövődjenek, vagy
rávenni a magyarokat Szerbia megszállására.57 Más vélemények szerint
azért kezdtek hadműveleteket a magyarok a partizánok ellen, hogy a Bánát
németek által elfoglalt, de egykor Magyarországhoz tartozott részét ismét
visszaszerezzék.58 A partizánok egyre merészebb vállalkozásokba
fogtak, s a magyar hatóságok úgy határoztak, hogy „kifüstölik odúikat".
1942. január 3-án és 4-én a csendőrség helyi alakulatai Zsablya községben és
környékén házról házra haladva razziáztak, és közben hét csendőr megsebesült. A
csendőrök parancsnoka, Fóty Ferenc őrnagy nem tudott úrrá lenni a helyzeten, és
ezért érintkezésbe lépett Újvidék főispánjával, dr. Fernbach Péterrel, és
segítséget kért tőle. Ez utóbbi Keresztes-Fischer belügyminiszterhez fordult
engedélyért, hogy erősítést küldhessen Fótynak. Ami-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham206.pdf
Az egész kötetet lásd: