A BÁRDI )SSY-KORSZAK 205
zautaztak.51 Ezeket az információkat a budapesti Vaada iparkodott összegyűjteni és eljuttatni külföldre, hadd tudja meg a szabad világ, mi az igazság (lásd a 3. és a 23. fejezetét).
Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a kamenyec-podolszkiji vérfürdőben mennyien lelték halálukat. Jaeckeln a 80. sz. oroszországi hadműveleti jelentésben, 1941. szeptember 11-én 23 600-ra teszi a számukat,52 s a végleges megoldás programjának a végrehajtásában ez volt az első állomás, amikor az áldozatok számát már ötjegyű számmal lehetett csak kifejezni. Kb. 14-16 000 volt közöttük magyarországi zsidó,53 a többiek helybéliek.54
A Magyarországról kitelepített mintegy 18 000 zsidóból nagyjából 2000 személy maradt életben. Kb. 1000 főt a 10. magyar büntető zászlóalj áthajtott a Dnyeszteren túlra, s onnét augusztus 28-án vitte vissza őket Tarnopolba egy különítmény, amely a krakkói SIPO vezetőjének parancsnoksága alatt működött.55 Mások lengyel parasztok vagy megvesztegetett magyar katonai személyek segítségével menekültek meg.
Akik megmenekültek, visszaszökve Magyarországra elmondták szenvedéseiket, és beszámoltak a tömeggyilkosság hátborzongató részleteiről. Egyikük, Stern Lajos, Joel Brandnak, a Vaada egyik vezetőjének veje, a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájának tagjaiból álló küldöttséggel, amelynek Polgár György volt a vezetője, felkereste Keresztes-Fischer belügyminisztert, és elébe tárta, mi történt Kamenyec-Podolszkijban. A minisztert láthatólag mélyen megrendítette a beszámoló, és közölte, hogy torkig van már ezekkel a dolgokkal. Utasította Pásztóyt, hogy a deportálásokat azonnal állítsa le. Pásztóy kénytelen volt hét szerelvényt, amely a határ felé tartott, visszarendelni, köztük két szerelvényt, amely már meg is érkezett Kőrösmezőre.56 Mint fentebb már utaltunk rá, a németek maguk sem örültek az ilyesfajta „rendezetlen" megoldásnak.
Néhány baloldali beállítottságú magyar liberális, valamint a haladó gondolkodású politikusok ugyanúgy fogadták a hírt, miként Keresztes-Fischer. Köztük volt a kormánypolitika talán leghatározottabb bírálója, Bajcsy-Zsilinszky Endre kisgazdapárti képviselő, akit 1944 telén a nyilasok kivégeztek.
A ma birtokunkban lévő bizonyítékok egyértelműen azt
tanúsítják, hogy az 1941 augusztusában Magyarországról kitoloncolt 16-18 000
zsidó a végleges megoldás programjának esett áldozatul. Joggal
feltételezhetjük, hogy 1941 júniusának végén, midőn a magyar vezetés
elhatározta a „hontalan" zsidók „repatriálását", nem volt tudatában,
hogy a kitelepítés kiirtásukkal jelent egyet. Hírek arról, hogy a Szovjetunió
németek megszállta területein különítmények tömeggyilkosságokban tobzódnak,
nyár vége felé kezdtek befutni Magyarországra, s ezeket a híreket azok a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham205.pdf
Az egész kötetet lásd: