198 A BÁRDC >SSY-KORSZAK
zoghattak. A menekültek jelentős hányada, zsidók és nem zsidók vegyesen, internálótáborba került Csörgőre, Garanyba és a Zemplén megyei Ricsére . De akármilyen minőségben tartózkodtak is Magyarországon, kötelesek voltak lajstromba vétetni magukat a Magyarországon élő külföldi állampolgárok fölött joghatósággal rendelkező szervnél, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságnál (KEOKH).
A KEOKH-ot az 1930. évi XXVm. tc.-kel hozták létre. A svájci idegen-ellenőrzési rendszer mintájára szerveződött. A Bethlen-kormány belügyminisztere, Scitovszky Béla megbízásából Pásztóy Amon (eredeti nevén Polczer Antal Ferenc) tanulmányozta a svájci rendszert és készítette el magyarországi változatának tervét. Pásztóy23 sváb származású ember volt, jobboldali érzelmű, s ugyancsak ő fogalmazta a XXVIII. tc. végrehajtására vonatkozó bizalmas utasítást, amelynek alapján a KEOKH funkciója fokozatosan átalakult. A KEOKH eredeti rendeltetése az volt, hogy felügyeletet gyakoroljon, de lassacskán elnyomó szervvé változott. Törekvése az volt, hogy a zsidóknak lehetőleg minél nagyobb hányadát KEOKH-joghatóság alá vonja, ezért azt az utasítást adta, hogy magyar állampolgárnak csak az a zsidó személy tekinthető, akinek magyar állampolgárságát igazoló bizonyítványa van. Mindenki más, még ha Magyarországon született is, a KEOKH fennhatósága alá került. A KEOKH nyilvántartásában a harmincas évek végére már 8000 ilyen név szerepelt. Soknak közülük Magyarországon születtek a szülei, másoknak a rokonságában olyanok voltak, akik az első világháborúban magyar oldalon harcoltak és hősi halált haltak.24
Pásztóy Ámon 1937-ig a KEOKH helyettes vezetője volt,
ekkor előléptették, ő lett a vezetője. 1941. július 1-jéig töltötte be ezt a
hivatalt, amikor Siménfalvy Sándor vette át tőle az irányítást.25
Pásztóy ekkor átkerült a belügyminisztériumba, a VII. osztály, az ún.
közbiztonsági osztály élére. A KEOKH VU/c alosztályként tagolódott be a
belügyminisztérium szervezeti rendjébe. 1942-ben a KEOKH-ban Siménfalvynak
Sándor Jenő és Szentkláray Emil volt a helyettese, főtanácsosként Kéry Károly
dolgozott a hivatalban, tanácsosként Abrudbányay Zoltán, Ax-mann János,
Ferenczy Énok, Glaser Elemér, Kiss Árpád, Kmetty István, Pintér György,
Solymosi László, Szojka Kálmán, Zakariás Dénes. Ott dolgozott Farkas János és
Lehotzky Tivadar százados, továbbá fogalmazói minőségben Bajóti Antal,
Batizfalvy Nándor, Eltzenbaum László és Máthé Sándor. Hét városban működtek
irodáik26: Csíkszeredán Mihályi Jenő vezetésével, Esztergomban
Ivánkovich József, Kassán Pilisy Tamás, Kolozsvárott Elekes Ernő,
Máramarosszigeten Sátoiy Gy. Zoltán, Nagyváradon Sághy László és Újvidéken
Szőke Jenő állt a hivatal élén.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham198.pdf
Az egész kötetet lásd: