196 A BÁRDC >SSY-KORSZAK
vezetéssel a magyar elképzeléseket. Beleegyezést kértek ahhoz, hogy a magyar csapatokat visszahozhassák a frontról, mert „a veszteségek... felszerelésben oly nagyok, hogy a csapatok harctéri értéke szinte teljesen megszűnt". Ismét elővették régi érvüket, miszerint a csapatok frontszolgálata az országot mind katonailag, mind gazdaságilag túlságosan meggyengíti, és képtelenné teszi, hogy ellássa a rend fenntartását Délkelet-Európában, ami pedig létérdeke a Harmadik Birodalomnak is.19
Tekintettel azonban arra, hogy az oroszok nem várt kemény ellenállást tanúsítottak, mi több, a tél folyamán ellentámadásba mentek át, a tengelyhatalmak hallani sem akartak arról, hogy a magyar csapatokat kivonják, éppen ellenkezőleg, ragaszkodtak ahhoz, hogy Magyarország növelje háborús részvételét. A tengely hivatalos személyiségei egymásnak adták a kilincset, oly sűrűn jöttek ezzel a követeléssel Budapestre.20 Végül a magyarok engedtek, és beleegyeztek, hogy a hét megszálló hadosztály mellé további kilenc „könnyű hadosztályt" küldenek a frontra. A harcoló csapatok létszáma a gépesített és a többi kisegítő alakulattal együtt 200 000 fő körül mozgott. Ezt a kontingenst, vagyis a második magyar hadsereget Jány Gusztáv tábornok vezényelte. A megszálló csapatok létszáma 40-50 000 fő körül mozgott. A második magyar hadsereg „kiszolgálására" munkaszolgálatos-egységeket küldtek ki Ukrajnába. Zömmel hadköteles korú zsidókból állították össze ezeket az egységeket, amelyek között voltak rendes és voltak ún. büntetőalakulatok. 1942-ben több tízezer magyar zsidó teljesített szolgálatot a frontokon Ukrajnában. Jó részük eltűnt vagy fogságba esett, amikor 1943-ban bekövetkezett a voronyezsi katasztrófa, vagyis a magyar haderő végzetes veresége (lásd a 10. fejezetet).
Az antiszemitizmus felerősödése
Magyarország belépése a második világháborúba vízválasztónak tekinthető az ország zsidósága szempontjából. A háború legelső hónapjaiban számottevően romlott a zsidók helyzete. Bevezették a harmadik zsidótörvényt, s közben folyt a dühödt uszítás. Nemcsak a bolsevizmus rémségeiért tették felelőssé őket, de az ország minden gazdasági bajáért a zsidókat okolták. A szélsőjobboldal nemcsak azt követelte, hogy Magyarország fokozza háborús erőfeszítéseit, de azt is akarta, hogy a zsidókérdésben ugyanazt tegyék, amit a németek, vagyis a zsidókat, valamint a nemkívánatos nemzetiségi csoportokat „telepítsék ki".
A szlávok és románok kitelepítését, mint kivihetetlen
elképzelést, mindjárt a kezdet kezdetén elejtették. Ezzel szemben lázas
buzgalommal vadásztak a hontalan zsidókra, és akiket elkaptak, kitelepítették.
Július
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham196.pdf
Az egész kötetet lásd: