194 A BÁRDC >SSY-KORSZAK
Alighogy 1940 júniusában a Franciaország elleni hadművelet befejeződött, elkezdődtek a Szovjetunió megtámadásának előkészületei. Hitler eredetileg még ez év őszére tervezte a támadás megindítását, de az időpontot későbbre tolták, 1941. május 15-re. Időközben március végén a jugoszláviai események váratlan fordulatot vettek, majd kirobbant a háború a Balkánon, ezért a szovjetek elleni akciót még későbbre, június 22-re kellett halasztani.11 Hider eredetileg nem szándékozott igénybe venni a magyarok közreműködését, és erről katonai vonalon tájékoztatta őket. Azt kívánta viszont, hogy Kárpátalján erősítsék meg a határokat, nehogy szovjet erők kerüljenek a német vonalak mögé, s engedélyezzék a német déli hadseregcsoport, a Heeresgruppe Süd egy részének magyar területre vezénylését, továbbá folytassák és fokozzák az áru- és nyersanyagszállítást a Harmadik Birodalomba.
Ezeket a kívánalmakat magyar részről vegyes érzelmekkel fogadták. Egyfelől voltak, akik szerették volna távol tartani magukat a háborútól, már csak azért is, mert a Szovjetunióval szemben nem voltak területi követeléseik, továbbá mert nem kívánták kockáztatni fegyveres erejük ütőképességét, és a hadsereget olyan állapotban akarták tartani, hogyha Dél-Erdély visszahódítása végett háborúba kell menni Románia ellen, akkor bizton támaszkodhassanak rá. Másfelőf nyugtalanította őket az a lehetőség, hogy német győzelem esetén hátrányuk származhat a távolmaradásból. Bartha honvédelmi miniszter, Werth Henrik vezérkari főnök és más katonai szaktekintélyek a kilátásokat úgy ítélték meg, hogy a németek hatnyolc hét leforgása alatt lerohanják az oroszokat.12 A magyar aggodalmakat, hogy hátrányos helyzetbe kerülhetnek, megerősíteni látszottak a felderítés adatai, melyekből kitűnt, hogy az ország hagyományos ellenfelei - Horvátország, Románia és Szlovákia - arra készülnek, hogy tevőleges részt vállaljanak a hadjáratban.
A katonai vezetés, kiváltképpen Werth, beadványokkal
ostromolta a kormányzót és a kormányt, hogy Magyarország „önkéntes alapon"
vegyen részt a háborúban.13 A minisztertanács június 15-én
elutasította ezt a követelést, de a német támadás megindulásának másnapján,
június 23-án Magyarország megszakította a diplomáciai viszonyt a
Szovjetunióval. A németek félre nem érthető célzásokat tettek, mennyire
kívánatos volna, ha Magyarország tevőlegesen bekapcsolódna,14 a
vezérkar németbarát tisztjei pedig szüntelenül azt duruzsolták, hogy a német
győzelem „küszöbön áll" a bolsevizmus fölött, s a győzelem gyümölcseiből
jó volna részesedni; mindez meghozta a kívánt eredményt. Június 26-án úgymond
szovjet légitámadás ért egy sör magyarországi várost, így Kassát, Munkácsot és
Rahót,15 s ezzel megvolt a kellő ürügy, hogy Magyarország hadba
lépjen a szovjetek ellen. Ezzel csaknem egy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham194.pdf
Az egész kötetet lásd: