A BÁRDI )SSY-KORSZAK 191
nyec-Podolszkijban és Újvidéken. Az 1944-es német megszállásig máshol nem is került sor ilyesmire.
Bárdossy zsidópolitikája
Bel- és külpolitikai programját Bárdossy április 24-én ismertette az országgyűlésben, tíz nappal azután, hogy a jugoszláviai hadművelet befejeződött. Az egyik legfontosabb kérdésként a zsidókérdést nevezte meg, és abban a szellemben ígért gyors és messzemenő megoldást, ahogyan azt négy hónappal korábban, költségvetési beszédében Teleki kilátásba helyezte. Bárdossy a következőképpen fogalmazott:
Szükség van a második zsidótörvény egyes alapvető rendelkezéseinek - így például a zsidó fogalmi meghatározásának - szabatosabbá tételére... a zsidó fogalmának egyszerű, világos s a különböző (felekezeti és faji) szempontokat össze nem vegyítő, határozott megállapítása... törvényes úton meg kell akadályozni a zsidóság elkeveredését a nem zsidókkal. Gondoskodni kell arról is, hogy a zsidóság a nemzet társadalmi, kulturális, politikai és szellemi életének mindazon helyeiről, ahonnan a nemzet lelki, erkölcsi, világnézeti és politikai irányítása, valamint a nagy tömegek lelkületének kialakítása és a jövő generáció nevelése folyik, teljes mértékben kirekesztessék. Az ország gazdasági életének kulcspozícióit nem szabad zsidó-, félzsidó-vagy strómankézben hagyni. Viszont nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy az országban egymillió zsidó él, és ha minden életlehetőséget el akarnánk vonni tőlük, ez súlyos gazdasági és szociális zűrzavarokat idézhet elő.2
Bárdossy is, akárcsak Teleki, aláhúzta, hogy mindössze átmeneti intézkedésekről van szó, mert a zsidókérdés végső megoldásával meg kell várni a háború végét, amikor az ügyet általános európai keretben fogják elrendezni.
A zsidókérdés megoldására vonatkozó tervre olyan értelemben utalt Bárdossy, hogy fél szemmel már a tervezett harmadik zsidótörvényre pislantott. A törvény előkészítése ekkor már javában folyt. Közben újabb és újabb rendelkezések láttak napvilágot, amelyek a zsidóság egy-egy meghatározott körét érintették. Nem telt el még két hét sem azóta, hogy beült a miniszterelnöki székbe, amikor április 16-án kiadatta a 2870/1941. M. E. sz. minisztertanácsi rendeletet, amely szabályozta a zsidók munkaszolgálatát. A végrehajtási utasítást 27 300. eln. 8-1941. számmal 1941. augusztus 19-én adta ki a honvédelmi minisztérium, s gyökeresen megváltoztatta a zsidók katonai szolgálatának addigi jellegét és feltételeit (lásd a 10. fejezetet).
A Délvidékkel kapcsolatban a Bárdossy-kormány nem várta be
a formális bekebelezést, noha a nemzetközi jog ezt írta elő, s már április
28-án rendeletet adott ki, hogy mindazok „a szerbek, bosnyákok, mon-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham191.pdf
Az egész kötetet lásd: